Erdős Péter intelmei 1980-ból, a Beatrice kapcsán
 

1981. március 23-25-én, Tatán, a Mező Imre KISZ Iskolán a műfaj történetében első ízben került sor szakmai-politikai tanácskozásra profi popzenészek, a könnyűzenével foglalkozó intézmények képviselői és kultúrpolitikusok között. A zenészek kritizálták a mindennapok gyakorlatától teljesen lemaradt jogi szabályozást, a politkusok pedig előadták elvárásaikat.

Részletek a felszólalásokból:
Tóth Dezső művelődési miniszterhelyettes
Bródy János (Fonográf)
Benkő László (Omega)
Lendvai Ildikó, a KISZ KB Kulturális Osztályának vezetője
Barabás János, az Állami Ifjúsági Bizottság titkára
 

Részletek a CPg peranyagából
 

Tóth Dezső művelődési miniszterhelyettes:

"(...) Tudom, hogy szakszerűtlenül nevezem könnyűzenei szórakoztatónak a műfajt, s biztosan azt is meg tudják érteni, hogy a visszaigazolás, az elismerés mellett mindjárt a nemkívánatos kísérőjelenségek is eszembe jutnak. (...) Tehát amikor egy olyan tömeghatás a cél, hogy felfüggesszék a tudatos emberi mivoltot. Hogy a nagy többség jól, támogathatóan, társadalmilag elismerten teljesítse a maga funkcióját, én az ettől való elhatárolódást tartom kívánatosnak. Mind az alkotói, művészi világon belül, mind pedig az irányítás részéről, mely a maga eszközeivel az ilyen jelenségek elhatárolására fog törekedni. (...) Mert olyan hatása is lehet ennek a műfajnak, amelyik a társadalmi kötöttségektől való, a szórakoztatás értelmében vett - átmeneti, értelemszerű, és minden ember számára szükséges - felszabadulást kiterjeszti egy olyan nemlétté, amelyik általában fordul a társadalom ellen. Még azt is hozzátenném, hogy nem kifejezetten a szocialista társadalom ellen. (...) Az ilyen típusú, társadalmonkívüliséget idealizáló, nem egy esetben a társadalmi intézményrendszert közvetlenül támadó, esetenként pedig politikailag provokatívan fellépő tendenciákat a gyakorlatban is ki fogjuk küszöbölni. (..)

Kérem önöket, hogy maradjanak meg azokon a normális értelemben vett, hivatalosan körül nem határolható, de minden tisztességes ember által is érzékelhető határokon belül, amelyeken belül bőségesen kifejezésre juttathatják azt, ami valamennyi emberben, fiatalban él. (...) 

Bagatell dolog ez, belátom, a Művelődési Minisztérium soha az életben nem fog beleszólni: hogyan nevezzenek el egy együttest. De azért mégis gondolják meg, jó ez maguknak? Miért hívják URH-nak az egyik együttest? Jó, talán meg lehet magyarázni a dolgot. S itt van a Bizottság. Biztos, hogy ezt is meg lehet magyarázni. De ha nekem egy órán át magyarázzák, én akkor is megmaradok amellett a normális emberi reflexió mellett, amelyik ezt az elnevezést összeköti azzal, amivel nagyon is összeköthető. (...) Tisztítsák meg a terepet ezektől a jelenségektől, illetve segítsenek megtisztítani."
 
 

Bródy János (Fonográf):

"(...) Még mindig nem tudni pontosan, hol vannak e műfajnak a határai, s ennek a következménye az is, hogy ilyen szélsőséges jelenségekről szólt Tóth elvtárs. Itt hivatásos előadóművészi engedéllyel rendelkező zenészek ülnek, s a Tóth elvtárs által említett rossz példák alanyai nem tartoznak hozzánk. Sem az URH, sem az Orgazmus, sem a Bizottság. Utóbbi például képzőművészekből áll. Ök nem rendelkeznek hivatásos előadóművészi engedéllyel. Ha ez a műfaj megkapja a kellő elismerést, akkor az is kiderül majd, hogy ki vállalja a felelősséget. (...)"
 
 

Benkő László (Omega):

"(...) Amikor az URH-ról volt szó, valahogy úgy éreztem, mintha Várkonyi Zoltánt leszúrták volna azért, mert a színházban részeg volt az egyik statiszta. Miért kell az egész műfajra általánosítani olyan dolgokat, amelyek műfajon kívüli emberekre vonatkoznak? (...)"
 
 

Lendvai Ildikó, a KISZ KB Kulturális Osztályának vezetője:

"(...) A KISZ egyik nagyon nagyon fontos feladata az ifjúság érdekképviselete. Az érdekvédelmen túl azonban másik fontos feladatunk az ideológiai nevelés. S ez az, ami miatt nagyon fontos nekünk ez a találkozó. Ha nagyon keményen fogalmazok: a KISZ és a mostani felnőtt nemzedék nehezen ért szót a mostani tinédzser generációval. Erről nem a tinédzser generáció tehet. Ti szót értetek velük. És akinek fontos, hogy a tinédzser generációval szót értsen, annak ti is fontosak vagytok. Ha mi nem akarjuk ezeket a gyerekeket elveszíteni, ha nem akarunk végképp egy kommunkiációs képtelenség állapotába jutni, akkor nagyon fontos, hogy sok mindent megtanuljunk tőletek, másrészt, hogy >felhasználjunk< benneteket. A >felhasználást< úgy értem, hogy ti tudjátok, mi kell a gyerekeknek, ti tudtok rájuk hatni. Ha mi is szeretnénk rájuk hatni - ez néha sikerül, néha nem - akkor élnünk kell a ti képességeitekkel, a ti tehetségetekkel is.

Amikor a kultúrpolitika figyelmébe ajánlottuk, hogy itt művészetről van szó, amivel művészetként kell bánni, hogy itt olyan értékekről van szó, amihez a megfelelő értékszelekciót és értéktámogatást is ki kell alakítani, akkor ez nem azt jelenti, hogy úgy figyelnek rá, hogy az állam vagy a kultúrpolitika keblére öleli a popzenét. Lehet, hogy ez a popzenének esetleg még rosszabb vagy kellemetlenebb is lenne. Tudniillik ez azt is jelentené, hogy úgy figyelnek rá, mint minden más művészetre, amiben a három T, a támogatás, tűrés és tiltás is benne van. Én mégis azt hiszem, hogy ez már előrelépés lenne, mert eddig itt inkább csak tűrésről és tiltásról lehetett beszélni, a műfaj nagy tömegeit illetően. Ha mellélép a támogatás és mögélép a koncepció, az elvileg eldönti, hogy mi a viszonyunk ehhez a műfajhoz.(...)"
 
 

Barabás János, az Állami Ifjúsági Bizottság titkára:

"(...) az ifjúsági szórakozás eme formáinak - amellett, hogy fel kell vállalni bizonyos ifjúságpolitikai konfliktusokat - nem szabad magába engedni olyan mögöttes értelmiségi, ideológiai bázist, ami a műfajt és szakmát olyan funkciókkal kívánja felruházni, amelyek nem épülhetnek be szervesen a szakma igazi funkciói közé, amelyek ráerőltetettek, külsődlegesek, s olyan dolgokat várnának el kimondani, amelyeknek nem az az adekvát fóruma, amit a műfaj biztosítani tud. (...) Nagyon örülök annak, hogy ezen a beszélgetésen világossá váltak a >tilosak< is. Szerintem a demokratikusabb, igazabb, tisztább, átláthatóbb viszonyok megteremtéséhez a tilosak felmutatása éppoly fontos, mint az >igeneké< és a >kelleké< és >leheteké<. Utóbbi persze nehezebb, mert ezt egy folyamatos orientálással lehet csak megcsinálni. Szeretném hangsúlyozni a létjogosultságát annak, hogy a művelődéspolitika és az ifjúságpolitika is megmondja világosan a >nem leheteket< is. Az is helyesebb és kivánatosabb, ha ezeknek a >nem leheteknek< az érvényesítésére nem a rendőri szervek kapnak megbízást, hanem ez egy megegyezéses folyamatban zajlik le. (...)"
 
 

Könnyűműfaj '81: popzene és környéke egy tanácskozás tükrében (a KISZ Budapesti Bizottság Politikai Képzési Központjának kiadványa)
 
 

A megszólalókról, 1996-ban:

Tóth Dezső: 1986-ban elhunyt

Bródy János: a privatizált Hungaroton egyik tulajdonosa, szabaddemokrata elkötelezettségű közszereplő

Benkő László: a privatizált Hungaroton egyik vezetője, nyilvános politikai szerepet nem vállal

Lendvai Ildikó: a Gondolat Könyvkiadó volt igazgatója, MSZP-s parlamenti képviselő

Barabás János: vállalkozó, a néhai Grósz Károly MSZMP főtitkár hagyatékának gondozója
 
 

Erdős Péter intelmei 1980-ból, a Beatrice kapcsán

"A Beatrice-probléma számunkra nem probléma, tehetséges zenészekből álló együttes. Amint összeáll az a nagylemezanyag, amelynek szövegei nem sértik társadalmi normáinkat, hozzáfogunk a Beatrice LP-hez. Most szerepelnek egyik élő felvételünkön és megjelenik filmzenéjük is. Ezt a magyar hanglemezgyártás megelőlegezett bizalmának tekintjük. Oszlassunk el egy félreértést. Nem politikai nézeteltérésről van szó, bár végső soron majdnem minden politikába torkollik. Egyszerű: olyan zenészektől, akik a kis tinédzserek, tehát a tizenhat éven aluliak rétegéhez szólnak, nem viselhetünk el olyan szövegeket, amelyek a kiúttalanságot, a nihilizmust, a kegyetlenséget, az agresszivitást sugallják. Ez nem elsősorban politikai kérdés, hanem a jövendő magyar társadalomért érzett felelősség dolga. Mi nagyon reméljük, hogy a Beatrice előbb-utóbb ezt megérti. A játékszabályokat mindenkinek be kell tartania, ha azt akarja, hogy továbbjátszható legyen a játék és ne boruljon fel a pálya."
 
 

(Pesti Műsor, 1980 december 3-10.)
 
 

Erdős Péter 1990 februárjában, 65 évesen hunyt el, pár hónappal azután, hogy Acsay Judit lezárta a vele készített életútinterjú kéziratát. A Hogyan készül a popmenedzser? (Unió, 1990) című kötetben részletesen beszél sok vitát kiváltó ügyeiről (P.Mobil, Beatrice, Neoton, Szennyhullám-röpirat - ez utóbbi dokumentumait teljes terjedelmükben közli is a könyv).
 
 

Részletek a CPg peranyagából

A Pesti Központi Kerületi Bíróság az 1983 november 17., 18., 1984 január 13. és február 7. napján tartott nyilvános tárgyalás alapján a szegedi CPg három tagját (Benkő Zoltánt, Haska Bélát és Nagy Zoltánt) kettő, egy tagját (Varga Zoltánt, fiatal korára tekintettel) máfél évre ítélte "nagy nyilvánosság előtt, csoport tagjaként, folytatólagosan elkövetett izgatás bűntette" miatt.

Az ítélet indoklása felsorolja, hol, mikor, milyen körülmények között, milyen számokat játszottak. Megemlíti, hogy egyik pesti koncertjüket Nagy Feró (Beatrice) jóvoltából adhatták, kitér arra a hírhedt esetre, amikor 1983 márciusában, a budapesti Kozák téri Ifjúsági Ház színpadán, az énekes szétdarabolt egy élő csirkét és részeit a közönség közé dobta, illetve hogy felforgató sorokat írtak egy képzőművészeti kiállítás vendégkönyvébe.
 
 

"(...) egyértelműen és megnyugtató módon megállapítható tényállás szerint a vádlottak a CPg-együttes keretén belül megvalósított magatartásukkal a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendje, szövetségi, barátsági és együttműködésre irányuló nemzetközi kapcsolata elleni érzelmeket igyekezett szítani, mégpedig nihilista, anarchista alapokon, tehát gyűlöletkeltási szándékkal. Ezt az általuk előadott számok egyrészt konkrétan ki is mondták, mint a Gáz blues, Åll egy ifjú, Mindenki tetű, Báb vagy, Anarchiát, és CC20. Vannak azonban olyan számaik is, melyek érzelemkeltő képek, allegóriák, metaforák felhasználásával, gondolkodási úton juttatják hallgatójukat hasonló eredményre, mint pl. a Gáz blues bevezető két sora, Rohadt angyalok, Meseország, Cselszövő és Primitív bunkók.

Miután egyértelműen állapítható meg, hogy a vádlottak által előadott, tényállásban szereplő számok nem csupán a köznyugalom, de a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendje ellen irányult s azok előadásával a vádlottaknak ilyen célja is volt, bűnösségüket a bíróság - mint a Btk. 20. paragrafus /2/ bek. szerinti társtettesként - a Btk. 148. paragrafus /1/ bek. b. és c. pontjába ütköző és a /2/ bek. a. pont szerint minősülő nagy nyilvánosság előtt, csoport tagjaként és a Btk. 12. paragrafus /2/ bel. szerint folytatólagosan elkövetett izgatás bűntettében állapította meg. (...)

A bíróság által megállapított tényállás szerint az előadott számok alapvetően a rendőrök, a kommunisták, a Magyar Népköztársaság vezetői és általában a Szovjetunió tehát a Magyar Népköztársaság nemzetközi kapcsolata ellen irányultak. (...)"
 
 

A dalszövegeket is tartalmazó periratot közlő fanzine, a Genyó Szívó Disztroly 7. száma (1993 októer) mindehhez hozzáteszi:

"(...) a CPg neve szimbólum lett, az ellenzék, a punkok és a hatalom részéről egyaránt, mely úgy próbált ez ellen védekezni, hogy hazugságokkal mocskolta be a nevüket, tudva, hogy ha csupán a kommunisták szidásáról lenne szó, a közvélemény azonnal melléjük állna, s ezért rájuk kenték a Mos-oi nevű szélsőjobboldali skin-banda szennyesét, az >arabokra golyószóró vár<-t meg a >Cigánymentes övezet<-et, s a szenzációhajhász sajtó ebben készséggel asszisztált, s asszisztál ma is. Jellemző egyébként, hogy a hatalom melyiküket tartotta veszélyesebbnek, mert míg a Mos-oi fajirtó szövegeivel együtt megúszta felfüggesztettel, addig a CPg szépen le is ülte a maga idejét. (...)"
 
 

A CPg koncertfelvételeit Mindent megeszünk címmel a Trottel Records adta ki kazettán, szintén 1993-ban, de helyet kaptak két válogatás-kazettán is, a Nosztalgiaegyveleg címűn (Karel-kiadvány), illetve az Azok a boldog punk napok című sorozat nyitódarabján (Agresszív Punk Production).