találkozó Marcel Duchamp 100. születésnapja alkalmából

György Péter - Pataki Gábor [hang] - Szőke Annamária

Példázat az arabról és a tevéről

Vajon van-e még a világnak és az életnek olyan részlete, szelete, vonatkozása, melyet a művészet még nem fedezett fel magának? Már természetesen magán az életen kívül, mely nem vált művészetté. És akad-e még olyan technikai fogás, eljárás, módszer, melyet ne próbáltak volna ki eddigelé? Politkunst és l’art pour l’art, művek égen, földön, űrben; vízből, levegőből, tűzből, vérből, spermából; egyedül és csoportosan; betűvel, hanggal, csenddel; színházban, moziban, videón, utcán, templomban, aknamezőn. Művek rajzolva, festve, faragva, hasítva, ragasztva, átlőve, csomagolva, préselve, robbantva, cizellálva, öntve, szőve, horgolva, lazúrosan, széles ecsetkezeléssel, gesztusokkal, kaparva, borzolva, lakkozva, spriccelve, szórópisztollyal, autókerékkel, testtel, újakkal, gondolatban. S mindeközben folyik a művek bővített újratermelése (Perneczky). És eltekintve most a Beke László által megjósolt állapotról – tudniillik hogy az egyre gyülemlő művek fokozatosan minden mást kiszorítanak –, lassan már matematikailag valószínűsíthető esély lesz arra, hogy két vagy akár több művész egymástól teljesen függetlenül teljesen egyforma műveket hozzon létre. Eleinte talán csak a geometrikus absztrakt formákkal operáló művek sokszorozódnak meg – függetlenül persze a sokszorosító eljárásoktól –, de később, ki tudja, lehet hogy pontosan azonosak lesznek két, egymásról mit sem tudó festő hullámzó kék-sárga-zöld gesztusai. A motívumok burjánoztatása, az eljárások tovább-bonyolítása egy ideig nyilvánvalóan elodázza az így létrejött helyzet elmérgesedését, de előbb-utóbb megjelennek majd a kombinált stílus- és témakatalógusok, copyright-olva egyrészt az eddig megalkotott műveket, másrészt ötleteket kínálva a még megmaradt lyukak betöltésére. S ha netán a katalógus nyújtotta lehetőségek is kimerülnének, még mindig marad egy alig kiaknázott telér. Az addig született, közben az n-edik hatványra duzzadt műállomány. Az eredeti művek megteremthetőségének lezárulásával belőlük választhat a művész, az egykori alkotó nevét kitörölve saját művének nyilváníthatja azt. Természetesen ki kell dolgozni a pontos jogi feltételeket, az elévülés határideje, a kiválasztás szabadalmaztatása, esetleges védett művek satöbbi. Az így működő szisztéma gyakorlatilag örökkévaló lenne, megoldaná a gondokat. Nagy hátránya viszont, hogy egy idő után ciklikus ismétlődéseivel elkerülhetetlenül unalmassá válna. Legfeljebb a mindenkori divat lopna bele némi színt, milyen műcsoportok válnak időnként kapóssá új nevek és elnevezések alatt. De hát persze a divatok is ismétlődnek, a mindenkori új szereposztás ellenére. Akkor aztán az elégedetlenkedő művész számára nem marad más hátra, minthogy egy új elemet vigyen be a folyamatba.

El kell tüntetni a már meglevő műveket, meg kell valósítani a Duchamp reciprok readymade-jeinek tervét, egyes műalkotásokat használati tárgyakká kell alakítania. És újból előtérbe kerülhet a kreativitás, Duchamp támpontja egy Rembrandt-festmény mint vasalódeszka nem köti meg túlságosan a művész kezét, hogyan teheti hasznossá a szobrot, environmentet, happeninget, mail art-os küldeményt. Egyéni találmányok, csoportos módszerek terjedhetnek el, iskolák alakulhatnak, hasznosítási stílusok jöhetnek létre. A műalkotások végre beolvadhatnának a dolgos hétköznapokba. Ráadásul a folyamat még egy nagy előnnyel szolgál. A mindennapi tárgyként használatba vett művek helyén űr keletkezik, így újra lehet alkotni a hiányzó műveket. A piszoárt, mely ideáig ismét betöltötte fölöttébb hasznos rendeltetését, újólag be lehet küldeni egy kiállításra.

következő előadó: György Péter