A
látható hang
A költészet: energia-átadás. A hang:
energia-átvivő. A hang költészete: a
szellemerő totális kommunikációja.
A költő (a művész) nem tulajdonosa: a
megfelelő pillanatokban pusztán átmeneti birtokosa,
közvetítője, érintett médiuma
a szellemi energia áramlásának. Amelynek
kozmikus tere nincs messze: itt állunk benne két
lábbal. Hogy észleljük és használjuk
baráti erejét, abban működik közre
érzékeny idegrendszerével és mozgékony
nyelvi univerzumával a költészet: a szóé
- a képé - a hangé. Az eddig nem látott,
nem hallott, nem érzékelt dolgok, jelenségek
váratlan összevillanása a költő
szeme-füle előtt egy pillanatra látni
engedi a világ egy szegletének működését:
az így támadt röpke hasadékon át
áramlanak ki a rejtett, ismeretlen energiák, amelyeket
ő felfog és hallható/látható
nyelvbe rendez: az érzéki felismerésben
rejlő szellemi erőt e költői-művészi
nyelvműködés által az emberi érintkezésben
is érzékelhetővé és értelmezhetővé
teszi.
|