az Artpool programjában a "0" (2000) a véletlen éve …
és az "1" (2001) a lehetetlen éve volt …
majd a 0 és az 1 - mint a digitális kódok –
két lehetőséget kínáltak, így lett a kétség éve (2002)

a KÉTSÉG KLUB programban
a véletlen és a lehetetlen ki-bekapcsolása
az ember idegrendszerének felépítését szimulálja

[…] Hogy az új kódok digitálisak - méghozzá javarészt "1-0" típusú binárisak -, az azoknak az apparátusoknak a felépítési módjából következik, amelyekhez e kódok rendeltettek, és amelyeknek az új kódot meg kell fejteniük. Olyan apparátusok ezek, amelyek - a távíróhoz hasonlóan - vagy áteresztik az elektronhullámokat ("1"), vagy megszakítják ("0"). Alapjában véve az új kód nem tesz mást, mint értelmet ad a hullámok ki-bekapcsolásának, kodifikálja azt (mint ahogy mondjuk kodifikált a zászlójeladásnál a karok mechanikus emelése és leeresztése).
[…] Az apparátusok az "1-0" szerkezet szerint épülnek, mivel ez az ember idegrendszerének felépítését szimulálja. Ott is az elektronhullámok idegszinapszisok közötti mechanikus (és vegyi) ki- és bekapcsolásáról van szó. Ebből következően a digitális kép olyan módszer - az első, amióta az ember kodifikál -, amely kívülről értelmet ad (apparátusok által) az agy kvantikus ugrásainak. Itt egy önmagába belegabalyodó ismeretelméleti tekervénnyel van dolgunk. Az agy apparátus, amely a benne lejátszódó kvantikus ugrásokat értelemmel látja el, s most ezt az értelmező funkciót viszi át az apparátusokra, hogy a kivetített majd újra magába fogadja. Az új kód tehát alapjában véve digitális, mert az agy értelmező funkcióját szimulált agyakba szimulálja.