INTERMEDIA Induktív csomópont

Tatai Erzsébet
HERMÉSZ ÖRÖKÖSE

"Minden névvel bírót médiumként fogva fel, az Intermédia a névtelen realitás neve. Ez a létszféra a névvel bírók, azaz a médiumok – az összes megnyilvánultak – közötti "infinitezimális* infravékony" metszésvonal, a lehetőségek, a változás bázisa. A "médium" szót szűkebb értelemben, művészeti közvetítőeszköz értelemben véve, az intermediális művészet azzal a területtel foglalkozik, ami ezen közvetítők által megnyilatkozó területeken kívül esik."(1)

A Magyar Képzőművészeti Főiskola INTERMÉDIA Tanszékének neve nem egy művészeti vagy tudományág neve; de nem is egy új médiumra, még kevésbé sok médium együttesére vonatkoztatható, hanem éppen a médiumokban való gondolkodás ellentételezéseként értelmezhető; mint ilyen is, új elnevezés az egyetemi hierarchiában.

Az Intermédia Tanszék azért jött létre 1990-ben (a szakalapítást a Művelődési és Közoktatási Minisztérium 1993-ban hagyta jóvá), hogy a művészképzést kiterjessze új műformák és technikák felé; a cél a művészet funkcióváltásának tudatosítása és felkészülés az információs társadalomban való jelenlétre; "...centrumában új művészi médiumok használata, s elmélet/gyakorlat, tudomány, technika és művészet egységben látására törekvő szemlélet áll."(2) Ennek akkor ismerjük fel tényleges jelentőségét, ha tudjuk, hogy egy merev struktúrából való kitörés eredményeként jött létre ez a tanszék visszautasítva a művészet kategóriákba zárását (egy olyan intézményben, ahol nem volt helyük az "új médiumoknak" és az új médiumok-jelképezte szellemi mozgásokra nem volt fogékony). Jelentősége mindazonáltal nem elsősorban a "kínálat-bővítésben" áll – nem az a lényeg, hogy most már lehet intézményesen fotózni és interaktív számítógépes munkákat készíteni – hanem a művészi folyamatok alkotó szabadságának megértésében, a nyitottságban, változhatóságban és rugalmasságban.

A definíció kikerülése nem ment fel az intermédiával való foglalkozás során a saját-felfogás ismertetése alól. Vagyis értelmezésem, ahogy ezt a latin szavak összetétele is proponálja, két szélsőséges felfogás hídjaként, középen áll. Az intermediális alkotás nem egyszerűen szabad eszközválasztásban jut érvényre (még kevésbé garázdálkodásban egy kusza halmazban), de nem is a Semmi-nek való vallásos elkötelezettségben. Végső soron az intermediális gondolkodás mégiscsak szabad eszközválasztáshoz és nyitottsága folytán szinte törvényszerűen az új médiumok felé figyeléshez vezet. Az eszközválasztás egyébként pont annyiban "szabad", amennyiben a művészi teremtés-kényszer bármiféle "szabadságot" megenged; illetve szabadságnak tekintve azt, hogy egy kigondolt gondolat – viszonylag pontos megvalósítása – ezernyi technikai, formai, anyaghasználati kényszert, törvényt és szabályt ró az alkotóra. És végső soron az "intermédia" megjelenésével nem lehet többé tagadni, hogy az amiről végső esetben szó van és mindig is szó volt, az a "köztes"; az, ami "megragadhatatlan", és amit únos-úntalan mégis meg akarunk ragadni. Az elnevezés tautologikusan a Közép-re a Köztes-re utalván Mercurius helyét jelöli meg, Mercuriusét, azaz Hermészét, hiszen nemcsak az "inter" jelentése a "között"" de a medium valamennyi jelentésének eredője pont a köztes-mivoltra utal, egyúttal a sehová sem tartozóra ami(k)nek egyszerre mindenhez köze lehet.

(1) St.Auby Tamás: Paralell-Kurzus/Tanpálya II. in: Intermedia, Budapest, 1993. 28.o.

(2) Peternák Miklós: Előszó. in: Intermedia, Budapest, 1993. 6.o. <>

A továbbiakban azokat az alkotásokat mutatom be, amiket többszáz munkából (tervből, vázlatból) válogattam ki (3), amelyek (együtt) az intermédiát reprezentálhatják; a lehetséges és létező utak bemutatásával az Intermédia Tanszék szellemiségét közvetítik. Hansúlyozandó, hogy a munkák ettől függetlenül nem "iskolapéldák" sem pedig illusztrációk, hanem önálló alkotások. A válogatás reményeim szerint leképezi azt a sokféleséget, nyitottságot, amely az intermédiára és a tanszékre jellemző; s e sokarcúság és nyitottság az érdeklődésben, a gondolkodásban, az alkotásmódban, a tematikában, a technikák alkalmazásában, a médium-választásban egyaránt megmutatkozik. A műveket – a látványos tematikai, műfaji vagy technikai besorolás helyett – szellemiségük alapján, tartalmi szempontok szerint csoportosítom.

[1] A művek egy csoportja a műalkotás mibenlétéről való diskurzushoz kapcsolódik, a művészet és médium kapcsolatát, problematikáját vizsgálja. (Kaszás Tamás Tibor, Farkas Roland, Vécsei Júlia, Erdődy József Attila és Nyitrai Orsolya)

[2] A látvány erejére, a képzőművészet kvázi leghagyományosabb hatóeszközére alapozzák korántsem hagyományos eszközökkel és eljárással létrehozott képeiket. (Kirkovits Andrea, Valcz Gábor, Kapitány András és Szegedy-Maszák Zoltán)

[3] A művek egy másik csoportja "természeti jelenségekkel" foglalkozik; az alkotók akár természettörvényeket kihasználva dolgoznak, akár egy gondolati mintát alkalmaznak nem e jelenségek fizikai törvényei-okai akadnak horgukra. (El-Hassan Róza, Szövényi Anikó, Pál Zsuzsanna Rebeka, Csörgő Attila és Győrfi Gábor)

[4] A műalkotás – még ma is "klasszikusan" és legszélesebb körben – legfőbb funkciójának a kifejezést és a szemlélődő, lélek épülésére szolgáló elmélyülést tartják. (Fekete Géza Péter, Szabó Ágnes és Zics Brigitta)

[5] A megismerés nem egy fázisaként, de modelljeként (is) számontartott önmegismeréshez folyamodik, portrék készítésén keresztül Kiss Éva Emese, Herczeg Fanni, Héra Judit és Reischl Szilvia.

[6] Az előzők introverziójával szemben Bakos Gábor, Erhardt Miklós, Langh Róbert és Seres Szilvia kimondottan szociális érdeklődésűek. ... Szabó Eszter Ágnes ... magán, illetve családi tevékenységként száműzött asszonyi munkákat társadalmasít ...

[7] Végül, mintegy az egészre rátelepedően, de a többi művet mégsem zavarva készíti intermediális, csaknem láthatatlan, helyspecifikus hanginstallációját Schneemeier Andrea ...

(3) Ez a dolgozat az Artpool P60 kiállítótérben rendezendő kiállításhoz készült, a válogatás először is a kiállításra vonatkozik, mely kiállítás az Intermédia Tanszék működésének eredményéből és nem egy elvont intermédia-elméletből indul ki. Ugyanakkor nem a tanszék teljes "termésének" enciklopédikus bemutatására vállalkozik (ezt a hely mérete is korlátozná), inkább egy olyan válogatást ad, amely a tanszék tevékenységének lenyomatát reprezentálja. Olyan alkotók munkáiból válogattunk ezúttal, akik maguk az Intermédia Tanszéken tanultak vagy éppen most is oda járnak, s ekképp a tanszék munkájának "kimeneteli mintáját" nyújtja, vagyis arra kérdez rá, hogy az ott kapott inspirációk és tudás miféle módon jelenik meg a "második generáció" alkotásaiban – az "alapító atyákat" tekintve első generációnak. Értelemszerűen kerülnek a kiállítók közé azok a mostani tanárok is, akik egykor maguk is a tanszék hallgatói voltak. (részlet a meghívóból) <>

 [csomópont] [kontextus projekt] [aktuális események] [Artpool] [kereső]