M.U.Z.I.K. / MAGASPINCE / Kontroll Csoport



Ez a történet is úgy kezdődött, mint a legtöbb amatőr zenekaré, azt azonban, ahová fejlődött, keveseknek adatik meg elérni. A Kontroll Csoport meghatározó részese lett a depresszióval és várakozással teli, kreativitásért kiáltó 80-as évek elején tapasztalt tehetségtobzódásnak: megfelelően érzékeny emberek a megfelelő időben a megfelelő módon viselkedtek, dalokat dobtak ki magukból, és minden soruk érvényes volt. Talált. A legtöbbet érték el, amit popzene elérhet. Táncolhattál rá, énekelhetted, miközben befészkelte magát az agyadba, szabadságot, szerelmet, költészetet árasztott, s ezért szeretni kellett - vagy éppen utálni, ha a másik oldalon álltál.

A1980 nyarán Bárdos Deák Ágnes, Kistamás László és Hajnóczy Csaba összejött, zenekart csinálni. Csaba, aki a Zeneakadémián tanult, egy gimnáziumba járt Ágival, aki egy amatőr színházi társulatból ismerte Lacit. Ági és Laci énekelt, Csaba gitározott - klasszikus összhangzattan és kortárs repetitivitás együtt volt a fejében a punk nyerseségével. Szaxofonozni beállt Csaba öccse, Hajnóczy Árpád, dobolni Iványi Norbert, basszusgitározni pedig a zenei szakközépiskolában klasszikus gitárt tanult Farkas Zoltán, eleinte csak kisegítő zenészként.

Első, házibuli-koncertjüket 1980 szilveszterén adták Wahorn András (Bizottság) pomázi házában - tíz évvel később saját maguk emléktáblát helyeztek el a ház falán: a rock and roll halhatatlanná magasztalásának önironikus gesztusa. 1981 január közepén, ugyanitt, Wahorn műtermében szalagra vették addigi programjukat (ezt a kezdetleges, deklaráltan lo-fi minőségű felvételt adta ki később a Bahia Ös-Kontroll címen), majd január 25-én, az URH előzenekaraként, annak akkori törzshelyén, a Kassák Klubban ténylegesen is nyilvánosság elé léptek. A koncertet látva Földes László meghívta őket az Egyetemi Színpadra, a Hobo Blues Band februári fellépésére, előzenekarna.

A Kontroll korai korszakát Bódy Gábor örökítette meg egy filmgyári maszkverseny
alkalmával, a Neurotic, az URH és a Vágtázó Halottkémek megmozdulásaival egyetemben. Körülbelül tízszer léptek színpadra 1981 tavaszán, olyan együttesekkel, mint a Balaton, a Bizottság vagy a Neurotic, a popszakma március végi, tatai tanácskozását követően kissé tartva a gondolatrendőrség repressziójától: ezen a fórumon, kelt ki Tóth Dezső művelődési miniszterhelyettes az efféle együttesek ellen, kilátásba helyezte kiküszöbölésüket, a hivatásos rockzenészek pedig elhatárolták magukat e kívülállóktól. De nem történt semmi különös azon kívül, hogy kissé visszafogták magukat (két legproblematikusabb számukat - Rendőr, Annál jobb itt, minél rosszabb - nem játszották), a koncertezés pedig valamivel bizonytalanabbá vált (egy pesti és miskolci fellépésüket nem engedélyezték).

Sokkal fontosabb ennél, hogy változás állt be a zenekar tagságában, aminek következtében egy év alatt más minőségi szintre léptek. Az URH 1981 márciusi búcsúja után Müller Péter Iván átlépett a Kontroll Csoportba, a nem elég pontosan doboló Iványi helyére beült Lehoczki Károly, s jött még egy szaxofonos, Ujvári János. Az új program születésével járó belső bizonytalanságokat külső nyomás is erősítette (ebben az időszakban rákényszerültek, hogy néhány fellépést Antibaby, majd Ági és a Fiúk néven szervezzenek), s a HBB előtti két további szereplés sem sikerült (a Budai Ifjúsági Parkban kifejezetten ellenségesen fogadták őket a blues-rajongók), de a dolog alakult, alakult.

Alapvető jelentőségűnek bizonyult a zenekar fejlődésében, hogy az Ikarusz gyár mátyásföldi művelődési házában állandó próba- és fellépési helyre leltek: jó körülmények között dolgozhattak, koncertjeik révén pedig komoly bevételre tett szert a ház. A heti három-négy próba eredményeként születő másfél-két órás repertoárral egyrészt az indulási energiát adó punktól továbbléptek egy eklektikus, összhatásában mégis egységes és egyéni popzene irányába, másrészt a színpadi és fénytechnika lehetőségeivel élve minden ottani fellépésüknek a hazai mezőnyben páratlan dramaturgiát tudtak adni.

A zenei képzettség (Farkas, Hajnóczy), a filmrendezői agy (Müller), az amatőrszínházi múlt (Bárdos, Kistamás, Lehoczki, Ujvári) és a csapatmunka (csoporttaggá emelt technikusok: Kóczán Károly, Lehoczki László) eredményeként különleges előadásokat produkáltak Mátyásföldön, Gödöllőn, a Műszaki Egyetem Schönherz kollégiumában, többek között. Számaik elég sokrétűek voltak ahhoz, hogy különböző sorrendbe téve őket más-más gondolati fonálra fűzhessék fel műsorukat.

A zenében, az előadásmódban punkos lendület és operai pátosz, reggae és country, sanzon, keleties motívumok és repetitív elemek éltek egymás mellett harmóniában, a szó - mint a legnagyobbaknál - alapvetően a szabadság és a szerelem körül forgott. Szabadnak tekintették magukat, és ennek megfelelően léptek is fel. Trükkjük abban rejlett, hogy akár konzervatív füllel is befogadható, kifejezetten kellemes formába csomagolták a mondanivalót, melyet a késői Kádár-korszak kultúrpolitikájának szentháromsága, a "három t" idején betiltani már képtelenség volt, ám támogatandó nyilván nem lévén, a megtűrt kategóriába kellett sorolni.

Természetesen az 1982-83-as csúcsidőszakban is előfordultak technikai zűrök által tönkretett estek, de amikor minden működött, abból egyedi dolgok sültek ki.

Adtak kimondottan dobokra, illetve táncra hangszerelt koncertet (külön emlékezetes az URH-tól átvett Bétaville valcer-változata), építették a dramaturgiát a Hamlet- és a Bonnie & Clyde-mítoszra, a közönség tagjaitól előzetesen magnóra rögzített vágy- és rémképekre, kvázi-rádióshow-ra, osztoztak a színpadon a Bizottsággal (Kontroll a Bizottság előtt, Bizottság Kontroll alatt) és az Európa Kiadóval (Eurokontroll), amelynek
tagjaival közös Spions-emlékestet is tartottak. A látványosabb előadások persze Budapestnek és környékének jutottak, a vidéki egyetemi városok (Miskolc, Nyíregyháza, Veszprém, Székesfehérvár) kénytelenek voltak szimpla koncertprogrammal beérni.

Ugyanebben a periódusban közreműködtek a Faragó Béla vezette kortárszenei együttes, a KZS Csoport egy estjén (Faragó is fel-fellépett velük), szerepeltek és zenét csináltak Müller Péter Iván BBS-nagyjátékfilmjében (Ex-Kódex; akárcsak az ő korábbi főiskolás vizsgafilmjében: Mi jut eszedbe az énekesnőről?) és ismeretterjesztő tévésorozatában (Tudományos? Fantasztikus!). A filmes, tévés munka révén jó minőségű
demófelvételeket is készíthettek.

Ebben a helyzetben (gazdag, érett repertoár, zsúfolt koncertek, leginkább szájpropaganda és spontán kazettakörforgás útján terjedő hírnév) logikusan annak kellett volna következnie, hogy hivatalosan is "felfedezzék őket". Nem így történt, aminek szintén megvolt a maga logikája.

"Nemrégen kaptam egy kazettát a Kontroll Csoporttól - nyilatkozta 1982 vége felé Wilpert Imre, az MHV könnyűzenei főszerkesztője e sorok írójának -, amit igen érdekesnek találok, tetszik a zenéjük. A szövegeikről még beszélnünk kell velük: egy részük nagyon kemény, de igaz dolgokat tartalmaz, másik részük azonban vitatható, egyfajta nihilizmus érződik belőlük. Tárgyalni fogunk velük, s remélhetőleg ebből is lesz valami."

Tipikusan felemás, skizofrén ügy. Csinálhattak filmet, háttérzenét, ám a

legszélesebb nyilvánosság elé nem engedték őket. A rádióban nem hangozhatott el az Eurokontroll-koncert rádiós közvetítőkocsival rögzített felvétele. Az MHV ugyan 1983 januárjában finanszírozta demófelvételüket, de - az áprilisi Spions-emlékkoncert után - a lemezkészítéstől és kiadástól már visszarettent.

A dolog pikantériája, hogy a rendszerváltozás után Wilpert Imre (már az EMI-Quint embereként) szeretett volna kiadni egy Betiltott dalok című lemezt, többek között Kontroll-számokkal, de mivel Müller Péter Iván csak akkor járult volna ehhez hozzá, ha a borítóra ráírják, hogy betiltotta és engedélyezte Wilpert Imre, ebből sem lett semmi. A Kontroll Csoport 1983 januárjában, az Ikarusz házi stúdiójában rögzített felvételeit végül is a Bahia jelentette meg a 90-es években, egy számuk pedig (Kis piros bombázó) 1986-ban felkerült az angol Re Records nemzetközi válogatás LP-jére.

Mint később kiderült, a Kontroll Csoport 1983 május 15-i és 22-i, Ikarusz-beli koncertjei, ahol addigi összes számukat előadták, a zenekar búcsúját is jelentették, bár eredetileg csak egy periódus látványos és hangulatos lezárásának indultak. A Kontroll Csoport az év végére megszűnt, túl sok irányba húzta szét tagjai alkotó energiája. Vezéregyéniségei a következő években a párjukkal léptek ismét színre: Hajnóczy Csaba (Kenderesi Gabival) a Kampec Doloresben, Kistamás László (Láng Katival) a Balkan FuTouristban (ahol Lehoczki Károly dobolt), Farkas Zoltán (Csanádi Krisztinával) a Keleti Fényben, Müller Péter Iván és Bárdos Deák Ágnes a Sziámi-Sziámi élén (velük tartott Farkas Zoltán és Ujvári János is).

Az utódzenekarok közül a legkevésbé látványos karriert a Keleti Fény futotta be, legrövidebb ideig a Balkan FuTourist élt, mindössze egy nagylemezt adott ki, Kistamás László viszont, azóta is rendszeresen szerepel: színpadra lépett Jeles András társulatában (Monteverdi Birkózókör: A mosoly birodalma), játszott Sőth Sándor és Monori M. András filmjeiben (A szárnyas ügynök; Meteo), konferált (Deja Vu Rövü; Vákuum TV).

A Kontroll szellemiségét leginkább a Sziámi vitte tovább, amely több, mint tíz év alatt legalább három periódust élt meg, a központban mindvégig Müller Péterrel, aki - hogy egy közös színházi munka apropóján megkülönböztesse magát édes nevelőapjától,
Müller Péter drámaírótól -, harmadik neveként a Sziámit kezdte használni.

Az első szakaszt a Bárdos Deák Ágnessel való viszony határozta meg, a másodikat
Gasner János gitáros zenéi, a harmadikban azok a zenészek kísérték Müller Pétert, akiket a zalai Nemesrádóra költözvén a nyugati végeken talált. Velük készültek a Sziámi zeneileg legkevésbé izgalmas felvételei, bár a hiperaktív - tévében, rádióban, színházban is dolgozó - Müller szövegei ezt a repertoárt is megmentik. A Sziámiból kilépve Bárdos Deák Ágnes is saját zenekart szervezett: Ági és Fiúk - több tucat fiú váltogatta egymást, köztük egy időben Európa Kiadó-zenészek is.

A volt kontrollerek közül zeneileg legmagasabbra Hajnóczy Csaba együttese, a Kampec Dolores jutott, róluk külön. Hozzá fűződik az utóbbi évek egyik legszisztematikusabban dolgozó független lemezkiadója, a Bahia is, amely a pártkontroll megszűnte után
megvalósuló publikációs szabadsággal élve az utóbbi években sorra jelenteti meg a 80-as évek archív kincseit és a 90-es évek aktuális zenéit, a periferiáról.

Ahogy az már lenni szokott, a Kontroll Csoport sem hagyta ki a feltámadást a rendszerváltás után. 1991 június 21-én, a budapesti alternatív kultúra egyik aktív munkása, Kelényi Krisztián Tódor és társai által gründolt NapNap Fesztiválon, a Pál-völgyi katlanban "utoljára az életben" végigjátszották repertoárjukat. Farkas Zoltán kivételével mindenki ott volt a '82-83-as csúcskorszakból, őt Artner Iván (2.Műsor, Flash együttes) helyettesítette. A kilenc évi szünet alatt megkilencszereződött közönség zöme végre élőben is meghallgathatta a rongyosra nyúzott kazettákról ismerős dalokat, amelyek Hajnóczy Csaba rádiósorozata révén alig egy évvel azelőtt hangozhattak el önálló műsorként először az éterben (a Kontroll utódzenekarainak számaival együtt). A Kontroll NapNapon készült felvételét a Bahia adta ki, a koncertre megjelentetett dalszövegeket a NEM Kiadó


M.U.Z.I.K. | FÖLDSZINT | MAGASPINCE | MÉLYPINCE / Kontroll Csoport | HANGMINTA

Artpool | kereső