...abból kell kiindulnunk, hogy nem valakik vagyunk, hanem kapcsolódások mikéntjei. Másként fogalmazva, az „én” olyan szó, amelyre azt mondják, hogy „te”. Egy viszonyszóval van tehát dolgunk: az „én” a másik „te”-je. Vagy: amikor azonosítom magam, akkor először is meg kell magam különböztetnem. Az azonosság és a különbözés egymást feltételezik. Ez tapasztalható a pszichoanalízisben, a neurofiziológiában és a neuropszichológiában is. Mindez ugyanoda vezet. A telematika alapja egy olyan antropológia, mely szerint az ember nem valaki, hanem viszonyrendszerek mikéntje, kapcsolódási lehetőségek megvalósulása. Az interszubjektív mező virtuális tér, melyben az egyes individuumok éppúgy csomópontok, ahogy az anyag is csomópont az energetikai térben.
felhívás az Artpool őszi kutatási projektjében való részvételre
AZ EXPERIMENTÁTOR
ÉS AZ ÉSZREVÉTEL MŰVÉSZETE
A szabadság értelmezése az apparátus és a funkcionárius viszonyában
Vilém Flusser a fotográfia szituációjából kiindulva a fényképezőgépet apparátusnak és a fényképészt (az experimentális fotográfust) funkcionáriusnak nevezi.
A fotográfia filozófiája c. könyve arról szól, hogyan terjeszti ki ezt a modelt, és hogyan jut el a fotográfia univerzumában (posztindusztriális kontextusban) az emberi szabadság magyarázatáig.
Az úgynevezett experimentális fotográfus (a funkcionárius) számára ténylegesen tudatos az, hogy ezek az alapfogalmak: „kép”, „apparátus”, „program”, „információ” - az alapproblémák, amelyekkel meg kell birkóznia. A fotográfia filozófiájára azért van szükség, hogy a tudat felszínére hozza a fotográfiai gyakorlatot; ez pedig azért kell, mert ebben a gyakorlatban jelenik meg egyáltalán a szabadság egy modellje, posztindusztriális kontextusban.
Először, az apparátus merevsége kijátszható. Másodszor, a programjába belecsempészhetők olyan emberi szándékok, amelyek nem voltak előirányozva benne. Harmadszor, az apparátus kényszeríthető rá, hogy váratlant, valószínűtlent, informatívat hozzon létre. Negyedszer, meg lehet vetni az apparátust és termékeit, egyáltalán, figyelmünket elfordítani a dologitól és az információra koncentrálni. Röviden: a szabadság az a stratégia, mely a véletlent és szükségszerűséget aláveti az emberi szándéknak. Szabadság az, ha az apparátus ellen játszunk.
A projektben - az Artpool gyakorlatának megfelelően
a kompetens résztvevők semmiben sincsenek korlátozva
műfaji, technikai kötöttség nincs.
A beküldött anyagok a kiállítás-esemény (Artpool P60) és
a webes feldolgozás után az Artpool archívumába kerülnek.
Határidő: 2005. október 25.
Artpool Művészetkutató Központ,
H-1277 Budapest 23, Pf.52 · project@artpool.hu
Baráti üdvözlettel: Galántai György