a DADA mint mozgalom

Hans Arp: On my Way, 1948*

Gyilkos őrület dühöngött, amikor Zürichben, 1916-ban a Dada kiemelkedett az ős-mélységből. Azok az emberek, akiket nem érintett közvetlenül a szörnyű téboly, úgy viselkedtek, mintha nem értenék, mi folyik körülöttük. Eltévedt bárányként, üveges szemmel bámultak a világba. A Dada meg akarta ijeszteni, ki akarta mozdítani az emberiséget ebből a szánalmas tétlenségből. A Dada megbélyegezte a belenyugvást. Aki csak a Dada zavarbaejtő antirealizmusáról beszél, és nem vesz tudomást mély, transzcendens realizmusáról, az csak egy értéktelen töredékét ragadja meg a Dadának. A Dada nem volt bohóckodás. (Hans Arp: Dada was not a farce, 1949)

Janco kicsiny szobája mélyén, titokban egyfajta cikcakkos naturalizmusnak szentelte magát. Azért bocsájtom meg neki ezt a titkos bűnt, mert egyik képén felidézte és megörökítette a Cabaret Voltaire-t. A túlzsúfolt teremben egy tarkabarka színpadon néhány fantasztikus alak ül, akik között felismerhető Tzara, Janco, Ball, Huelsenbeck, Madame Hennings és az önök alázatos szolgája. Egyik nagy boszorkányszombatunkat adjuk elő. Körülöttünk az emberek kiabálnak, nevetnek, hadonásznak. Mi erre szerelmi sóhajokkal, diszkrét csuklásokkal, versekkel válaszolunk, meg a középkori bruitistákéhoz hasonló vau-vaukkal és miaúkkal. Tzara úgy riszálja a csípőjét, mint egy keleti hastáncosnő. Janco láthatatlan hegedűn játszik, s közben a földig hajol. Madame Hennings Madonna-arccal igyekszik komoly maradni. Huelsenbeck egyre püföli a nagydobját, míg a krétafehér Ball zongorán kíséri. Ránk akasztották a megtisztelő „nihilista” jelzőt. Az általános néphülyítés irányítói mindenkinek ezt a nevet adományozták, aki nem az általuk kijelölt úton járt.

Drága Janco, énekled-e még azt az ördögi dalt a Hirza-Pirzán álló malomról, vad nevetéssel, cigány-fürtjeidet rázva? Nem felejtettem el a maszkokat, melyeket dada-demonstrációinkra készítettél. Ijesztőek voltak, legtöbbjük vérvörösre mázolva. Kartonból, papírból, lószőrből, drótból, rongyból készítetted ábrándos embrióidat, leszbikus szardíniáidat, extatikus egereidet. 1917-ben Janco festett néhány absztrakt képet, amelyek jelentősége azóta is egyre nő. Szenvedélyes ember volt, mélyen hitt a művészet fejlődésében.

*Kappanyos András fordítása <>

 

Zürich New YorkBerlinKölnHannoverPárizs
a DADA • a DADA • a DADA • a DADA
mint szó • mint mozgalom • mint irányzat • mint életérzés