2001 - THE YEAR OF IMPOSSIBLE - AT ARTPOOL · A LEHETETLEN ÉVE

study exhibition about the Hungarian relevancies of international Fluxus and Concept Art
IMPOSSIBLE REALISMLEHETETLEN REALIZMUS
tanulmányi kiállítás a nemzetközi fluxus és concept art magyar vonatkozásairól
Magyar Avantgard Művészet Múzeuma
VIDOVSZKY László
A Magyar Avantgárd Művészet Múzeuma körlevelére az alábbiakat tudom válaszolni: Magyarországon avantgarde művészet nincsen, föltehetően nem is volt soha. Mindazok a művészi eredmények, amelyeket a köztudat avantgárd-nak nevez, teljességgel nélkülözik az avantgarde tulajdonságait. Néhányat ideírok: az avantgarde elsősorban mozgalom és nem alkotás /ellenpárja a mozgalmát vesztett produkció, a konzervativizmus/; szinte szükségszerűen efemer és időszakos, nem a művészi személyiséghez, hanem a művészeti helyzethez kapcsolódik; idegen tőle minden esztétizáló megfontolás /idegen tőle minden megfontolás/, mérték; nem keresi a kapcsolatot /más kortárs vagy régebbi eredményekkel/, igazolása önmagában van. Ezzel szemben a hazai művészeti progresszió állandóan külső vagy itthoni impulzusokra támaszkodik, és mindig monumentum jellegű. Egy dolog miatt tűnhet mégis ez a művészet avantgarde-nak: épp az avantgarde hiánya miatt kénytelenek ui. az önmagukat valóban vállaló művészek állandó harcot vívni a parlagi maradisággal /mert valódi konzervativizmus éppúgy nincs/. Olyan küzdelmet, melyet organikusabb kultúrájú országokban az avantgarde művészei vívnak. Ez azonban nem művészeti kérdés. Így legföljebb egy etikai avantgarde-ról beszélhetnénk, ha ennek a kifezésnek volna értelme.

Budapest, 1979. február 9.

A Magyar Avantgárd Művészet Múzeuma körlevelére az alábbiakat tudom válaszolni:
Magyarországon avantgarde művészet nincsen, föltehetően nem is volt soha. Mindazok a művészi eredmények, amelyeket a köztudat „avantgárd”-nak nevez, teljességgel nélkülözik az avantgarde tulajdonságait. Néhányat ideírok: az avantgarde elsősorban mozgalom és nem alkotás /ellenpárja a mozgalmát vesztett produkció, a konzervativizmus/; szinte szükségszerűen efemer és időszakos, nem a művészi személyiséghez, hanem a művészeti helyzethez kapcsolódik; idegen tőle minden esztétizáló megfontolás /idegen tőle minden megfontolás/, mérték; nem keresi a kapcsolatot /más kortárs vagy régebbi eredményekkel/, igazolása önmagában van. Ezzel szemben a hazai művészeti progresszió állandóan külső vagy itthoni impulzusokra támaszkodik, és mindig monumentum jellegű.
Egy dolog miatt tűnhet mégis ez a művészet avantgarde-nak: épp az avantgarde hiánya miatt kénytelenek ui. az önmagukat valóban vállaló művészek állandó harcot vívni a parlagi maradisággal /mert valódi konzervativizmus éppúgy nincs/. Olyan küzdelmet, melyet organikusabb kultúrájú országokban az avantgarde művészei vívnak. Ez azonban nem művészeti kérdés. Így legföljebb egy etikai avantgarde-ról beszélhetnénk, ha ennek a kifejezésnek volna értelme.


Résztvevők:

ATTALAI Gábor, BAJKÓ Anikó, BALLA András, BARANYAY András, BEKE László, BENKŐ Viktor, BIRKÁS Ákos, DOBOS Gábor, DONÁTH Péter, ERDÉLY Dániel, ERDÉLY Miklós, FAZEKAS György, GALÁNTAI György, GÁYOR Tibor, GELLÉR B. István, HALÁSZ András, HALÁSZ István, HÁMOS Gusztáv, HANN Ferenc, HARASZTY István, HARIS László, HERCZEG László, KÁROLYI Zsigmond, KELE Judit, KELEMEN Károly, KEMÉNY György, KÉRI Ádám, KISMÁNYOKY Károly, KOCSIS Imre, LÁBAS Zoltán, LANTOS Ferenc, LENGYEL András, LUGOSSY Mária - BOHUS Zoltán - HÁMORI Béla, LUGOSSY Mária - SCHNELLER Vilmos, MAKOVECZ Imre, MAURER Dóra, MOLNÁR Péter, NÁDLER István, NAGY Tamás, PINCZEHELYI Sándor, RAJK László, SZEGŐ György, SZEMADÁM György, SZENES Zsuzsa, SZERENCSÉS János, SZIRÁNYI István, TIMÁR Péter, TOLVALY Ernő, f. TÓTH Árpád, HTÓTH Tamás, TÜRK Péter, VIDOVSZKY László
, [kezdőlap]