N+1/2008 - a dimenzionista jelen

english

Dimenzionista  világtalálkozó

A dimenzionista ember a jelen szünet nélküli változását plusz egy dimenzióként éli meg. Ebből keletkeznek: a magatartás, a humor, az egyszerűség, a rövídség, a tömörség, az aktuális kérdések, a válaszok, - és a hang-, kép-, tárgy-, szöveg-, video-, webszájt- stb. munkák. [felkérés]

2008. március 19 - 28 - a Budapesti Tavaszi Fesztivál és az Artpool programjában
Mottók: a világok találkozása és a reneszánsz

A KAPCSOLAT-ALAPÚ MŰVÉSZET, MINT INFORMATÍV KÖLTÉSZET

Vizsgálódó világok találkozása az időben

tanulmányi kiállítás az Artpool P60-ban, kurátor: Galántai György

"A költőktől kapott modellek alapján látunk, hallunk, ízlelünk és szaglunk. A világ e modellek által jelenik meg nekünk. E modelleket a költők teremtették és nem olyasvalamit utánozva, ami modellálatlanul és nyersen adva volt: ha színeket látunk, akkor Van Goghon és a Kodakon keresztül, ha hangot hallunk, akkor Bachon és a rockon keresztül, ha ízeket ízlelünk, akkor Brillat-Savarin és a hamburger a közvetítő." (Vilém Flusser/1920-1991)

A legkorábbi dimenzionista (N+1/1912), a negyedik dimenzió kérdésével foglakozó Marcel Duchamp (1887-1968) szerint "Azért rossz az ízlés, mert elhárítja a vizsgálódást".

Tamkó Sirató Károly (1905-1980) a Dimenzionista kiáltványban (N+1/1936) azt írja, hogy a dimenzionizmus a plusz egy dimenzió (N+1) irányában utat nyit az alapvető változás súlyos szellemi következményeinek, amely lényegét tekintve deduktív a múlt felé, induktív a jövő felé és élő a jelenben. "Az ember ahelyett, hogy kívülről nézné a műtárgyat, maga lesz központja és alanya a műalkotásnak, mely az emberre, mint öt érzékszervű alanyra összpontosított érzékszervi hatásokból áll, egy zárt és teljesen uralt kozmikus térben."

Ray Johnson (1927-1995) a kozmikus teret atomi dimenzionista információhordozó elemek halmazaként értelmezi, az információ-elemeket "moticos"-oknak (N+1/1956) nevezi. Ezek az elemek adnak módot a másként kódolt írásra és az összerakó (komputáló) olvasásra. Az elemek valószínűtlen kombinációjának tárgyiasítása a kapcsolat-alapú művészet, mint informatív költészet. Más szóval a viszonyrendszerek dimenzionista részecskéinek találkozása az Örök Hálózatban.

Az "Örök Hálózat" kifejezés (N+1/1968) Robert Filliou (1926-1987) találmánya, de Erdély Miklós (1928-1986) felvetése "A költészet mint ön-összeszerelő rendszer" (N+1/1973) ugyanúgy előrejelzése egy közelgő, mindent átható paradigmaváltásnak.

Amikor az ember nem valaki, hanem viszonyrendszerek mikéntje, állandó változásban él a mindig aktuális dimenzionista (N+1/2008) jelenben, akkor az aktuális, mint érték - valami olyan, amilyennek lennie kell. "Az ízek száma végtelen." (Brillat-Savarin/1755-1826)