Bátor a jubileumi kiállítás címválasztása, a jövőre és a múltra való utalás, hiszen a magam fajta jámbor olvasó szeme káprázik már a sok reklám szlogentől: “ a jövő elkezdődött”, “a múltban a jövő”, “jövő a jelenben”, “jövőben a múlt” – és nem akarok utalni a további permutációs lehetőségekre. Azt nem tudom, hogy a Black & Deckerre igaz-e, hogy a jövő vele kezdődött, azt tudom viszont, hogy az Artpool-lal valami valóban elkezdődött.
Mint tudjuk az Artpool története nem tíz évvel ezelőtt kezdődött.
Az Artpool előzményének Galántai György 1970-ben megnyílt balatonboglári Kápolna Műterme tekinthető, mely 1973-ban történt karhatalmi felszámolásáig a tűrt vagy tiltott (avantgárd) művészet központjává, a kulturális rendszerváltás “bölcsőjévé” vált. Hat évvel később, 1979-ben Galántai György és Klaniczay Júlia az Artpool létrehozásakor – és ahogy az előbb is, most is az Artpool kitűnő honlapját idézem – ismét kísérletet tettek arra, hogy egy az új művészeti elképzeléseknek helyet adó alternatív művészeti intézményt hozzanak létre. 1979 és 1990 között, a tűrés és a tiltás határán számos kiállítást, eseményt szerveztek és számos kiadványt, antológiát, albumot adtak ki “nemhivatalos körülmények között. 83 és 85 között kiadták az AL (Aktuális Levél vagy Artpool Letters) című szamizdat művészeti magazin 11 számát, mely ma is az egyedüli forrásanyaga azon két év nemhivatalos művészeti eseményeinek.
Ahogy a honlapon olvashatjuk: Az Artpool egyrészt a magyar kortárs művészet elszigeteltségét, információhiányát kívánta feloldani, másrészt felvállalta az akkori kultúrpolitika által nem kedvelt, ezért nyilvánosságot nem kapott magyarországi művészeti események dokumentálását – és egy olyan archívumot hozott létre amely dokumentálja a 60-as, 70-es és 80-as évek művészgenerációinak szellemi és művészeti erőfeszítését.
Az “archívum” persze félrevezető, mert az Artpool projekt mindig is a társadalmi aktivitás új formáit kereste, eseményeket szervez, alakító módon részt vesz a programokban, mindezt dokumentálja, archiválja, és az információkat szabadon áramoltatja. Ahogy írják: Az “avantgárd” archívum egy olyan intézmény amely organikus és nyitott műként értelmezhető. Működési területe a világ, határozott célja és iránya van, érzékenyen követi a változásokat és maga is változik.
A rendszerváltás lehetővé tette a már nemzetközi hírű intézmény kilépését a magánszférából a nagyközönség elé. Ezt a 10 éves évfordulót ünnepeljük ma. Annak idején a Fővárosi Önkormányzatban sokat tüsténkedtünk az Artpool befogadásán és azon, hogy helyet találjunk neki. Végül sikerült. Örülök, hogy két egykori “tettestárs” is itt van: Baán László és Körmendy Ferenc.
Számomra az Artpool azóta is a Fesztiválzenekar, a Merlin Színház vagy a Trafó társaságában a budapesti kulturális rendszerváltás egyik emblematikus intézménye.
Az Artpool Művészetkutató Központ tevékenysége nagyon sokrétű: kiállítások, performanszok szervezése, a művészeti gondolkodás és eszközhasználat újabb irányainak bemutatása, oktatás, gyűjtés, kutatás folyik fizikai és virtuális tereiben.
Talán érdemes felidézni a tíz évvel ezelőtti nyitó kiállítás programját:
- Beke/Beke: Tükör, Mirror, Spiegel, Miroir , (eredetileg a Balatonboglári Kápolnaműterem kiállítása). Tükörmunkák 35 művésztől, Beke László bevezetőjével.
- Száz év született Marcell Duchamp.
- Fluxus és más korai bélyegképek – ezzel alapozták meg a világ egyik legnagyobb “művészbélyeg” gyűjteményét.
- Diabank, amely a balatonboglári Kápolnatárlatokat idézte fel, amelynek azonban “küldeményművészet”, kompjútermunkák is részei voltak.
- Hangarchívum és fényújság (elektronikus költészet)
Ezzel tette le névjegyét az Artpool Művészetkutató Központ és mint láttuk, ehhez a szellemhez azóta is hű maradt.
Az elmúlt tíz év eseményeiből nehéz kiemelni bármit is. Számomra a legemlékezetesebb esemény mégis a Fluxus zászlók kiállítása volt a Liszt Ferenc téren 1993-ban.
Visszatekintve szembetűnő a programok és vállalások hallatlan tudatossága, átgondolt íve, szekvenciája.
Míg 1993 a Fluxus éve volt, addig az 1994-es évet Erdély Miklósnak szentelték. 1995 a Performansz éve, 1996 az első Internet év. 1997 a Hálózat , 1998 az Installáció, 1999 a Kontextus éve. 2000 a Véletlen éve , 2001 a Lehetetlen éve volt. 2002 a Kétség éve. Nem tudom mi lesz a jövő év témája. De hadd legyek egy kicsit önző és hadd javasoljam 2003-ra vagy későbbre a Transzparenciát, az Átláthatóságot. Nem hiszem, hogy erőltetett lenne azt mondani, hogy a művészet és a transzparencia összefüggenek és sok kreatív gondolat születhet e párosításból.
Hadd fejezzem be a híres idézettel amivel Galántai megnyitotta a 93-as Fluxus kiállítást.
“Két szerzetes beszélget egy zászlóról. Lobog a zászló – mondja az egyik. Fúj a szél – mondja a másik. Ekkor ér oda a hatodik pátriárka, s ezt hallva így szól: Nem a szél, nem is a zászló, a szellem lobog.”
Én még többévtizednyi töretlen lobogást kívánok ennek a nagyszerű párnak, Klaniczay Júliának és Galántai Györgynek az alapítóknak. Hasonló jókat kívánok az őket támogató kurátoroknak Beke Lászlónak, Szőke Annamáriának és Szkárosi Endrének.
A kiállítást ezzel mindannyiuk szíves figyelmébe ajánlom.