2002 - A KÉTSÉG ÉVE - AZ ARTPOOLBAN

témák: parajelenségek/és, kétség/kettősség, kételkedés/kétely,
szimmetriák
, disszimmetria/szimmetriasértés, paradoxon


A parajelenségek tanulmányozása az állatvilágban sok előnnyel jár. Nem vádolható a kísérleti alany szubjektivitással és azzal sem, hogy egyéni elképzelése már előre befolyásolja a kísérlet végeredményét.
A beszéd megjelenése volt az a körülmény, amely ezeket a “megmagyarázhatatlan jelenségeket” háttérbe szorította. Mindennapi életünkben nem létkérdés a veszély megérzésének képessége, a hozzátartozóink hollétének pontos ismerete, és a számunkra kedves emberek pillanatnyi állapotának mindenkori érzékelése. Ezeket a különleges képességeket felváltotta a beszéd, a levél és a telefonhívás.

Parajelenségek - Történnek a világban olyan dolgok amiket érdemes lenne kutatni de a mai ember sajnos túlságosan földhözragadt, és ha valaki olyan jelenségekről beszél mint például az ufókutatás, a különböző emberi energiák, stb melyekre sajnos a legtöbb ember csak legyint és nem hiszi hogy ezek tényleg megtörténhetnek, még a tudósok is elutasítják és nem hiszik, hogy valóban megtörténhetnek.

Az AION Alapítvány szervezésében évek óta foglalkozunk a paranormális hit vizsgálatával. Olyan témák tartoznak ide, mint például a jövő megérzése, radiesztéziai sugárzások, telepátia, betegségek diagnózisa vagy gyógyítása távolból, fémhajlítás fizikai erő nélkül, és így tovább. (Vassy Zoltán)

A parapszichológia továbbra is vitatott, annak ellenére, hogy tudományosan megalapozott, meggyőző, sőt perdöntő bizonyítékokat tud felmutatni.
Csupán az angol nyelvterületen folytatott parapszichológiai kutatások egy részének történetét vázoljuk fel. A pszít, mint régi, kultúrák határain átívelő jelenséget sokan, sokféle módon vizsgálták a történelem során.

Néhányan úgy vélik: mindaz parajelenség, amit még nem kutattunk ki, amit még nem tudunk tudományosan megmagyarázni. Ezzel a definícióval azonban túl szélesre nyitnánk a szóban forgó területet. Akik ezekkel a kutatásokkal foglalkozunk, a “para” jelzőt inkább csak azon jelenségekre alkalmazzuk, amelyek valahogy nem akarnak beilleszkedni a megszokott lelki jelenségek sorába, amelyek mintha nem engedelmeskednének a pszichológia által feltárt törvényszerűségeknek, és mintha nem egyeznének azzal a világképpel, amit mi magunkénak vallunk és amelyet a tudomány alapvetően megerősít. Mintha azt kellene feltételeznünk, hogy az ember lelki, szellemi tevékenységének van olyan része is, ahol nem érvényesül a megszokott ok-okozati kapcsolat, ahol az ismert téridőbeli folyamatokon bizonyos élmények túllépnek. Ilyen élményekkel egyébként olyan jeles személyek is foglalkoztak, mint például Carl Gustav Jung: egyik könyve, az AION, címével a mély én, tehát ha úgy vesszük, a tudatalatti jelképét fejezi ki.

Ez a dokumentum általános bevezetést kíván adni a parapszichológiába, olyan olvasók számára, akik e tárgyban nem vagy alig rendelkeznek előtanulmányokkal, a középiskolai tanulóktól kezdve egészen a professzionális tudósokig. A megcélzott széles közönség nagy kihívást jelent a szerzők számára, mert a parapszichológia problémáinak valamelyes megértéséhez számos tudományág legalább futólagos szintű ismerete szükséges; ide sorolhatjuk a statisztikát, a kísérlettervezés elméletét, a kvantummechanikát, a tudományszociológiát és tudományfilozófiát, a parapszichológia történetét, valamint a parapszichológia tudományos szakirodalmát.

A vákuumdinamika, a vákuumfizika az elméleti fizika legújabb, sok helyen még el sem ismert ága. Bizonyos elméleti számítások szerint a vákuum a legsűrűbb eddig ismert matéria, és a minket alkotó elemi részecskék, a protonok, neutronok, elektronok, stb. nem sűrűsödései, hanem ritkulásai ennek a vákuumóceánnak. A parajelenségek e vákuum megnyilvánulásai, a vákuumban rejlő iszonyatos energiának a létéről tudósítanak bennünket. A gömbvillám e különös anyag lokális gerjesztése.
A kanálhajlítás a vákuum mozgásának befolyásolása (megváltozik a fém kristályrácsának tér-idő szerkezete), a csodás parafenomén gyógyító képességek fizikai alapja is ez. A parafenomén személy agya és idegrendszere képes közvetlenül vákuumenergiát kicsatolni, anélkül, hogy tudna róla. A vákuumkontinuum mozgásállapota határozza meg a téridő szerkezetet, tehát aki ezt a mozgást befolyásolni tudja, az a téridő struktúrát képes átalakítani. Képzeljük el, ha több millió ember jut el arra a szintre, hogy hozzáférjen a vákuumenergiához éber állapotban is.

… mit is nevezünk parajelenségnek? A tudományos definíciója a parapszichológiának úgy szól, hogy élőlény és környezete közötti (vagyis a mindenség, hiszen élőlény és környezet: ebben minden benne van! ) olyan megfigyelhető (tehát nem teoretikus vagy hitbéli, hanem valamilyen módon mérhető) kölcsönhatásokat vizsgál, amelyeket nem az ismert fizikai hordozók közvetítenek.
… az alig 150 éves, össze-vissza gondolkodó, és igazából saját magával egyetérteni nem tudó pszichológiai irányzategyüttes egy olyan gyerekcipőben járó, nem igazán alkalmas eszközöket használó megismerési út a tudat természetét illetően, ami sehol sincs ahhoz képest, mint mondjuk pl. a tibeti buddhizmusban azok a szerzetesek, akik egy életet tettek arra, hogy bejárjanak olyan tudati régiókat és olyan valóságokat, amiknek mintegy mellékterméke az, hogy lebeg meditáció közben a kőkorsó.
Az a nagyon-nagyon érdekes (és innentől az élő Univerzum, az univerzum és a jelenlét, az itt és most, a mindig és mindenhol, és ezek a filozófiai fogalmak egész más talajra építhetők), hogy nem arról van szó, hogy a tudatunk a testünkben van. Nem arról van szó, akármit érez az ember, nem így van! Mindig a magasabb dimenzió tartalmazza az alacsonyabb dimenziót. Egy W. H. Lung nevű ember nagyon frappánsan fogalmazta meg a halálközeli élményekkel kapcsolatban, hogy igencsak úgy tűnik, rá kell jönni arra, hogy nem a tudat van a test terében, hanem a test van a tudat terében. Ez olyan, mint ha pl. egy rádiót vizsgálunk: nem a rádióban van az adás, hanem az adásban van a rádió. Ehhez képest vannak olyan struktúrák, (hardver, szoftver, sugárzás, stb., pedig itt még csak dimenzionális különbség sincsen), amik nyilvánvaló felületeket, a tudatban határokat, átjárásokat képeznek, és interaktív viszonyt képeznek különböző állapotok között.
Nekem van egy olyan érzésem - ez abszolút személyes meggyőződés a világmindenség, a tudat, a lét, a sors stb. terén -, hogy leginkább, de csak hasonlatként mondom, kicsit olyan taoista, személyes istenkép nélküli, értelmes okkal, magasabb dimenziókban gyökerező oksági rendszerekkel működtetett valóság részesei vagyunk. Azt gondolom, hogy ki lehet fejezni olyan új fogalmakkal egy valóságot, pont azért, mert a természettudomány módszereivel is igazolható és szükségszerűen tényként elismerendő tényekről van szó, amiket nem érdemes leplezni, ugyanis valóban meghatároznak minket, a saját és a kölcsönös, komplex tudati struktúrák és ezek nagyobb egységeinek a kölcsönhatásai. Ezek az ún. látható, műszeresen mérhető, tapasztalatilag tapasztalható világon túl van, ugyanakkor mégsem transzcendens értelemben van túl rajta, hanem geometriai értelemben.
Az én elképzelésem szerint a tudat nem antropomorf. A világegyetemnek úgy, ahogy van, lehet tudata, és a tudatnak úgy, ahogy van, lehet világegyeteme. A mi vonatkoztatási rendszerünk alapvetően, érthető és megbocsátható módon emberi fogalmakra, érzelmekre épít. A szellemünknek viszont megvan az a lehetősége, hogy függetlenül attól, hogy ezt konkrétan megtapasztalnánk (vagy abban a tapasztalásban maradva, ez nyilván nem kérdés), képesek legyünk logikai szükségszerűségként felvázolni, esetleg helyesen (beleértve az intuíciónak és a pszinek azt a fajta lehetőségét, hogy az ember mindenféle logikai sakkozás nélkül képes telibe találni) a végeredményt. A világ érzésem szerint így ment előre a szellemi felismerések útján.

és más---------------------------------------------------------------------

Lehetséges, hogy léteznek más fajta valóságok, amelyeket csak más fajta gondolkodásmóddal lehet megismerni. Úgy lehetne ezt szemléltetni, mintha a valóság egy hegy lenne, amelyet az eddigi módszerünkkel csak egyetlen mozdulatlan szemszögből vizsgáltunk volna. A jövőben el kell mozdulnunk, és másfajta szempontok, másfajta gondolkodás alapján körbejárni ezt a valóságot, hogy újfajta ismereteket szerezhessünk róla. Talán a világot egy másfajta fogalomrendszerben kellene kategorizálni, és akkor más világot láthatnánk.

A tudomány és technológia ma egyre nagyobb mértékben egymásba olvadt. Az anyagi támogatás fontos a tudományos kutatás számára, ha a kereskedelem számára értékes termékeket akar alkotni. Ezt a célt szem előtt tartva a holisztikus (teljességre törekvő) tudomány értéktelenné válik. A teljességen való elmélkedés nem eredményez új antibiotikumokat, növényvédő szereket, genetikailag módosított terményeket vagy új hidrogénbombát. Az ilyen célokat maga elé tűző redukcionista tudomány nem teszi képessé a tudósokat arra, hogy megértsék újításaiknak a társadalomra és a természetre gyakorolt hatásait.

A rossz döntések végzetes következményei miatt ismét a köztudatba kerül annak belátása, hogy a “természetes” fogalma nem határozható meg közmegegyezéssel, mivel tőlünk független nagyság. Az ilyen gondolat ellentétes a modern gondolkodással. A többség is tévedhet. És akár gonosztetteket is elkövethet; például elhatározhatja egy kisebbség kiírtását. Ilyen helyzetekben minden illetékes jogosult megvonni a hatalmat a többségtől és gyámság alá helyezni - ha módjában áll.

Az a mód, ahogy a világ és önmagunk viszonyát szemléljük, megnyilvánul cselekedeteinkben és ezáltal környezeti viszonyainkban is, ami globális méretekben vizsgálva enyhén szólva aggasztóvá vált az elmúlt időkben. Az emberi gondolkodásra olyannyira jellemző a holisztikus látásmód hiánya, hogy ez az élet minden területén megmutatkozik. Erre utal a katasztrofális szintű környezetszennyezés, az emberi kapcsolatokban megmutatkozó megnemértés, a nemzeti, faji gyűlölködés és a gazdasági-politikai szűklátókörűségből adódó esztelen mértékű fegyverkezés is.

Az ember ma új egyensúlyokat keres a bővítményeivel való együttélésében. A valamikor a Teremtőre hangolt és mára a piac foglyává lett jobb félteke felszabadítása talán az utolsó emancipációs mozgalmak egyike lehet.
A fenntartható jövő híveinek mémüzemeire van szükség, hogy a jövőt kockáztató cégérdekek saját terepén, a jobb féltekében, a jelképi övezetben fordítsanak planetáris sorsunkon. A lasni “metamémek” maguk is értelmezési keretként szolgálnak. Hadd álljon itt öt ilyen az arzenálból. A valódi ár: A jövő globális piacán minden terméknek meg kell jelenítenie az ökológiai igazságot. Demarketing: Eljött az ideje, hogy a piaciasság irgalmatlan erejét önmaga ellen fordíthassuk. A világvége mém: A globális gazdaság ilyen világvégi gépezet, amelyet a túlélés végett újra kell programozni. Nincs társasági én: A társaságok nem alkotmányos jogokkal és szabadsággal rendelkező jogi személyek, hanem jogi fikciók, amelyeket az ember, azaz mi teremtettünk, és nekünk is kell ellenőrizni. Média-charta: Minden emberi lény rendelkezik a “kommunikáció jogával” - hogy a média révén információkat fogadjon és közölhessen.

A hitek és vágyak holisztikus rendszerének tekintett láthatatlan mentális folyamatokhoz hasonlóan, a párdarabokkal rendelkező műalkotás médiuma is ráépül (szuperveniál) fizikai valójára. A mérhető világban csak agyak, vászonra kent festékek és piszoárok vannak. A tudatot és az én-t azért konstruáljuk, amiért a művészetet: csak általuk ragadható meg világunk individuális, humoros, heroikus, tragikus, szomorú oldala. Ezek azok a minőségek, amelyek révén az ember kiemelhető az idő fogságából. Ezek teszik lehetővé, hogy úgy gondoljunk magunkra, mint önnön haláluk tudatát bátran vagy gyáván viselő személyekre.

Ahogy László Ervin írja: a kvantumvákuum “virtuális rezgésekkel” van töltve, amelyek egy kritikus küszöbhöz érve virtuális részecskepárokká alakulnak át. Ezért a mai fizika a vákuum fogalma alatt egy energiával telített “plénumot” ért. Ez a plénum - a kvantum alatti mező, tehát az univerzum alapenergia-állapota - energetikailag aktív. Hatalmas potenciális energiái egy aktív holografikus mezőt képeznek, amely nem lineáris kölcsönhatásba lép a kvantumokkal és a kvantumokból építkező komplex anyagenergia konfigurációkkal.
Az új holisztikus tudomány szerint a kvantum alatti holomezőből kapott visszahatás energiái a nem konvencionális energiaformák kategóriájába tartoznak. A szóban forgó energiák annyira alapvetőek, hogy semmilyen eddig ismert meghatározásba sem férnek bele. Ezek az univerzum eredeti energiái: az érzékelhető energiák ezeknek csupán specifikus aktualizálódásai. A kvantum alatti holomező visszahatásában található energiák se nem tisztán potenciálisak, se nem teljesen aktualizáltak. Ezek apró fodrozódások, amelyek a kozmosz legmélyebb energiatengeréből jutnak a felszínre, egy olyan tengerből, amely semmiképpen sem valami passzív víztároló, hanem aktív résztvevője a fejlődési folyamatnak.
Bár nehéz és talán felesleges is megpróbálni a mezőben lévő energiáknak nevet adni, magát a mezőt el lehet, és el is kell neveznünk, és ez áll a mező hatásaira is. Ennek pragmatikus oka van: ha képleteket használunk, megkönnyíthetjük az adott jelenségek tanulmányozását. A kvantum alatti holomezőt tehát “pszi- mezőnek” és reagálását, az anyagi világra gyakorolt hatását “pszi-hatásnak” nevezzük.
A László Ervin -féle pszi-mező elmélet szerint, minden élő organizmusnak van a pszi-mezőben egy információhalmaza, ugyanúgy mint - egyszerű fiziológiai tekintetben - a DNS-ben is. A pszi-mezőben lévő információs halmaz minden, a szervezetben kapcsolatos információt tárol. Ezt mi individuális morfodinamikus mintának nevezzük. Az agy ezzel a mintával állandóan kapcsolatban van, akár tudunk róla, akár nem. Hiszen az agy ilyen szinten szervezett rendszer, közismerten igen input érzékeny és mint ilyen, nem csak a szenzoriálisan érzékelhető hullámhosszok, hanem a pszi-mezőben tárolt információ kiolvasására is képes.
A mi szempontunkból most azt kell kiemelni, hogy a pszi-mező nem csak az organizmusok saját jelenbéli információs halmazát tárolja, hanem azokat az információkat is, amelyek az összes eddig létezett egyedtől származnak, hiszen minden élő egyed mindig is beolvasta saját információját a pszi-mezőbe. Ez az óriási mennyiségű egymáshoz hasonló információ összetett átlaga mint egy általános minta jelentkezik, amely az ember esetében megfelel az emberi test működési normájának.
Az organizmus a pszi-mezőben található minden információs mintával képes összeköttetést létesíteni. Ezeket az információkat a szervezet nem az érzékszerveken keresztül kapja meg, hanem közvetlenül az idegrendszeren, és az agyon keresztül. Ezek az információk egy mélyebb tudatszinten jutnak el hozzánk.”


témák: parajelenségek/és, kétség/kettősség, kételkedés/kétely,
szimmetriák
, disszimmetria/szimmetriasértés, paradoxon


[2002] [aktuális események] [Artpool] [kereső]