Tamkó Sirató Károly / Charles Tamko Sirato

A Glogoista Manifesztumban kétségtelenül helyesen határoztam meg és fejtettem ki a síkversek lényegét – mint ezt a közvetlen környezetem baráti „agytrösztje” is megállapította, látszott, hogy elméletileg is sikerült megalapoznom kísérleteimet és újfajta alkotásaimat. Jelenlegi irodalmi és képzőművészeti világperspektívámban a síkköltészetnek már ezt a négy első hajtását is úgy tekintem, mint abban az időben Kelet-Európában, főleg az oroszoknál és a lengyeleknél jelentkező hatalmas irányzat: a konstruktivizmus irodalmi megjelenési formáját. S a Glogoista Manifesztum újraolvasása után ebben valóban semmi kétségem nem lehet („építi a verseket”!). Abban az időben azonban, szűk, ferencvárosi látókörömben nem ismertem még kellően a világáramlatokat, s így történhetett meg, hogy csupán Kassákra hivatkoztam, aki ebben az időben a legaktívabb konstruktivizmust képviselte Magyarországon.

Most már szélesebb irodalmi körökben is bemutattam glogoista verseimet és felolvastam a manifesztumot, mindenütt jelentős vitákat és viharokat keltve.

Ezek a síkversek természetesen csak egy részét képezték irodalmi tevékenységemnek abban az időben is, mert soha bőségesebben nem ontottam, ahogy most már terminus technicusszal élve mondjam: a „vonalrab” vagy vonalon belüli verseket, mint éppen akkor. Az akkori szépirodalmi folyóiratok (Magyar Írás, Nyugat) és a napilapok is hozták verseimet.