Verzió - a 70 éve született Erdély Miklósról

Ungváry Rudolf - A személyes művész ... (részlet) 1998

Erdély Miklós hagyatéka közel egy évtizede kikerült a mesterséges elzártság és félig ismertség legendáinak bűvköréből; úton van az őt megillető mértékű örökkévalóság felé. Az utókor az elkötelezett hívek tevőleges közreműködésével (vagy azok ellenére) a mitikus tetteket végre a helyére teszi. Maguk a hívek járulnak akaratlanul hozzá ahhoz, hogy a mítosz történelemmé válva megszűnjék, és helyette megjelenjék a kanonizált hely, ahol ettől kezdve Erdély Miklóst keresni kell.

A kanonizált helyek között azonban nagy különbségek vannak. Különösen nagy a különbség, ha olyan helyről van szó, amelynek éppen az a jellegzetessége, hogy „hely-telen”, azaz „nem-hely”. Mert ez is csak a hely egyik fajtája, hiszen fogalmi rendszerünkben csak úgy akadunk rá, ha a „hely” fogalmát aktivizáljuk.

Erdély Miklósra ilyen „nem-hely” vár a kanonizált művészek struktúrájában, amíg a mérvadó művészettörténeti szakmai munka ezt a „nem-helyet” is be nem vonja a természetes művészi helyek halmazába. Nem áll egyedül ugyan a műfajában, a neoavantgarde művészei közül vannak még, akikre vonatkozik ez a helyzet, de közöttük Erdély kétségtelenül a jellegzetesek közé tartozik.

Szőke Annamária előadása: Az Erdély Miklós hagyaték. (videó) 2008

Kapcsolódó Erdély Miklós oldalak - beszélgetés a „Verzió”-ról, 1984 | Idő-Mőbiusz, 1983

Mindennemű felhasználás a jogtulajdonosok engedélyéhez kötött
© Erdély György <gyo.erdely[]gmail.com> és Erdély Dániel <erdely.daniel[]gmail.com>