Boros Géza
KÖZTÉRI MŰVÉSZET MAGYARORSZÁGON I - II.

JEGYZETEK

1 - A ma is hatályban lévő 1969. évi XI. törvény 160. §-a szerint művészeti szabálysértést követ el az, aki jogszabályban meghatározott engedély nélkül közterületen, középületen, a közönség által nyitva álló helyen - állandó jelleggel - képzőművészeti alkotást elhelyez. A fővárosi politikai engedélyezési gyakorlatról lásd: Orosz Mihály: A művelődési intézmények és utcák elnevezési rendje, az emlékmű-, emléktábla-állítás eljárás szabályai. Budapesti Fórum, 1986/1., 45-46. o.

2 - A hivataloknak volt némi kompenzálnivalójuk a művésszel szemben: a Képző- és Iparművészeti Lektorátus szerepet vállalt a Galántai által szervezett balatonboglári kápolnatárlatok betiltásában, 1973-ban a Műszaki Egyetemen rendezett "önköltséges" kiállítását cenzúrázták meg, a Művészeti Alap 1974-ben felfüggesztette a tagságát, a Budapest Galéria pedig 1984-ben a Magyarország a tiéd lehet című nemzetközi kiállítását tiltotta be. Galántai munkásságát más szervek is figyelemmel kísérték: "Festő" fedőnéven 1979-től folyamatos megfigyelés alatt állt. A Galántai házaspár úttörő szerepe a nyolcvanas évek underground kultúrájában közismert: ők indították például az első művészeti szamizdat lapot (Aktuális Levél, 1983-85), létrehozták az első alternatív művészeti intézményt, az Artpoolt stb. Az itt közölt, szoborakcióhoz hasonlóan kevésbé ismert, hogy a nevükhöz fűződik az első alternatív művészeti egyesület létrehozásának a kísérlete is: 1985-ben "Kortárs Művészeti Egyesület" néven bejegyzési kérelmet nyújtottak be a Művelődési Minisztériumhoz, amelyet a minisztérium elutasított.

3 - Az esemény videodokumentációja: Láthatatlan művészet, Artpool Archívum, Kat. 103.

4 - 1985-ben elnyerte a Berlini Művészeti Akadémia egyéves DAAD-ösztöndíját. Az útlevél és a vízum intézése három évig tartott: feleségével csak 1988 novemberében tudtak kiutazni. "Az 1984 óta tartó nyomasztó kirekesztettségtől és a hatóságoktól való kiszolgáltatottságtól megviselten, a magyarországi szellemi lét lehetőségébe vetett hitüket elvesztve érkeznek Nyugat-Berlinbe" -írják a saját maguk által összeállított életmű-katalógusban. In: Galántai: Életmunkák 1968-1993. Szerk. Galántai György -Klaniczay Júlia. Artpool -Enciklopédia Kiadó, Bp., 1996, 310. o.

5 - A félgömb összehegesztett talpformákból állt, amely jellegzetes, visszatérő motívuma Galántai kompozícióinak és a kommunikációs tárgyainak. Ilyen munka például: Hivatalos lépésmobil (objekt, 1979), Irányított lépéscsoport (objekt, 1983), Engedem, hogy ugráltass (hangszobor, 1985), Jövőbejárat (köztéri mű a dunaújvárosi szoborparkban, 1989). "Galántainak, mióta a művészetpolitikai eszét tudja, vagyis főiskolás kora óta, volt egy fő élménye, amellyel később is, mint művészeti szervező, illegális kiadó vagy féllegális intézményalapító állandóan szembekerült: mégpedig a totalitarizmus. Nagyon világosan érezhető, hogy a talpnyomat nála az emberi egzisztencia jelképe, a lépő láb lenyomata pedig a haladásé. Az egész lábmotívum körülbelül azt jelenti, hogy "nyomot hagyok, tehát vagyok"." Perneczky Géza: A szobrász útja a szó-kollázsoktól az allegóriákon át a Fluxus-koncertig. In: Galántai: Életmunkák 1968-1993.
15. o.

6 - A legalizálás nyugtázásaként a Művészet 1988/1. számában megjelent lektorátusi közleményben, az 1987. július-szeptember időszakban elhelyezett közterületi alkotások között Galántai művét is feltüntették. A lapban rendszeresen közzétették az országban felállított új köztéri művek és a lektorátus által kiadott új megbízások ("kijelölések") listáját. Köztéri megbízást csak a lektorátuson keresztül lehetett adni.

7 - A rendszerváltás jeleként, 1989-ben a művész munkásságát Munkácsy-díjjal ismerte el a művelődési miniszter, 1993-ban pedig a Fővárosi Önkormányzattól Budapestért Díjat kapott.

8 - Miközben Galántait hivatali vesszőfutásra kényszerítve havi 25 Ft bérleti díj fizetésére kötelezték, hogy a saját költségén készített szobra ideiglenesen köztéren állhasson, többek között a következő köztéri műveket rendelte meg súlyos milliókért a Fővárosi Tanács: Kiss István: Az 1919-es ellenforradalmi lázadás mártírjai emlékműve (1985), Varga Imre: Kun Béla-emlékmű (1986), Kiss István: Münnich Ferenc-emlékmű (1986), Marton László: Szakasits Árpád-emlékmű (1988). A Fővárosi Közgyűlés 1992-ben valamennyit elbontatta.

9 - Valójában Kun Béla különvonattal hagyta el az országot, Kosztolányi leírása azonban jól érzékelteti, hogy hogyan örökítette meg a proletárdiktatúra vezetőjének alakját a pesti köznyelv.

10 - Sipos Béláné tanácselnök-helyettes levele Puskás Istvánhoz, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus csoportvezetőjéhez, 1983. október 19. Ügyiratszám: ÁEH-238/83.

11 - KIL-Állásfoglalás. 1984. július 20. Ügyiratszám Sz/159.

12 - Keszthelyi Ferencné főosztályvezető levele dr. Henye Nándornéhoz, a Fővárosi Tanács Művelődésügyi Főosztályának helyettes vezetőjéhez. Bp. 1985. április 16. Ügyiratszám: 1347/85.

13 - Az Emlékbizottság 1984. szeptember 20-án kezdte meg a munkát. Elnöke Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára lett.

14 - Az országgyűlési képviselők kiválogatása során ügyeltek rá, hogy az egyes foglalkozási ágak, így az egyes művészeti ágak is reprezentálva legyenek parlamentben. 1980-1990 között Varga Imre (és 1985-től Zsigmond Attila) képviselte a képzőművész-társadalmat. Varga helyzetét jól jellemzi, hogy a hetvenes években elkészítette Aczél György, 1980-ban pedig Kádár János bronzszobrát is. 1973-ban Kossuth-díjjal, 1979-ben a Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze címmel tüntették ki. 1982-ben Herder-díjas.

15 - Kun Ágnes (1915-1990) Kun Béla lánya, műfordító, az Emlékbizottság tagja. Bár a bizottság az alakuló ülésen a centenárium megünneplését "méltó, de mértéktartó keretek között" kívánta megszervezni, végül a program - akárcsak az emlékmű - nagyszabásúra sikeredett. Könyveket, emlékbélyeget adtak ki, dokumentumfilmet készítettek, emlékkonferenciát tartottak stb. Kun Miklós még azt is felvetette, hogy Kun Béláról Moszkvában nevezzenek el utcát, mi több: az 1920-as években Leningrádban egy posztógyár viselte Kun Béla nevét, továbbá volt a Volgán egy róla elnevezett, jelenleg Majakovszkij nevét viselő hajó, amelyek nevének visszaállítását esetleg tapintatosan Moszkva felé fel lehetne vetni. Vö: MOL MSZMP-iratok Osztálya, 288. f. 36/1984. cs. 3. őe.

16 - A levelet a Művelődési Minisztériumban hozzácsatolták az emlékműállítás 59.987 számú aktájához, amelyet viszont (szabálytalanul) nem irattároztak. Más szóval: a minisztériumban a Kun Béla-emlékmű iratai eltűntek.

17 - Csepel sem maradt centenáriumi emlékjel nélkül: a Fővárosi Tanács Kalló Viktortól a Tanácsház térre egy domborművet rendelt meg, amely Kun Bélának a csepeli népgyűlésen történt részvételét örökítette meg. (1992-től a szoborparkba áthelyezve.)

18 - MOL MSZMP-iratok Osztálya, 288. f. 41. cs. 438. őe.

19 - A Pártközponttól délre fekvő parkos rész helyszínkénti megfontolását már az 1981-es MSZMP-döntés is felvetette. A helyszín emlékműállítás céljára 1990-ben merült fel újból, amikor Varga Imre Nagy Erzsébet felkérésére elkészítette Nagy Imre-emlékműtervét, amelynek szintén ezt a helyet képzelte el. Bővebben: Ki faragja Nagy Imre szobrát? Világ, 1990. március 15. 39. o.

20 - Sz. L.: Ötvenhatos-emlékmű a Vérmezőn. Magyar Hírlap, 1994. augusztus 29., 6. o. Az emlékmű végül 1996-ban a tabáni domboldalban valósult meg.

21 - Harangozó Márta: Jövőt igéző elmúlt idő. Budapest, 1986/11., 13. o.

22 - Wehner Tibor: Kópia. Három új budapesti szobor. Művészet, 1987/6., 31., 33. o.

23 - Feljegyzés Németh Károlynak, Bp. 1985. augusztus 30. Ügyiratszám: Tu/49/5. MOL MSZMP-iratok Osztálya, 288. f. 36/1985. cs. 10. őe.

24 - Szóbeli közlés. 1999. április 22.

25 - Bujdosó P. Gyula: Kun Béla -a tömeggyilkos. Szent Korona, 1990. október 23., 6-7. o. Uő: Vérmező szégyene. Szent Korona, 1990. október 30., 6-7. o.

26 - Fotóját közli: História, 1992/7., 28. o. "A tanácsköztársaságból, mint történelmi események sorozatából kurzuspolitikát kívánt kovácsolni egy korábbi időszak. Csak reméli a történész, hogy nem kerül sor egy ellenkező előjelű kurzus teremtésére vagy kísérletére sem" -írta a kép alá Glatz Ferenc főszerkesztő.

27 - Népszabadság, 1991. október 24., 4. o.; Új Magyarország, 1991. október 24., 16. o.; Magyar Fórum, 1991. október 31., 1. o.

28 - A talapzattal egybefaragott mészkő mellszobrot Kiss István készítette 1968-ban.