|
 "A legvidámabb barakk" Galántai György: Jellemző volt akkor sokunkra, hogy képesek voltunk minden történést művészetként szemlélni. Egy példa erre a két kutyás járőr "rendőrművész" akciója a kápolna bejáratánál 1973. augusztus 6.- án hajnali négykor. Többször művész urat kiabáltak, majd a faajtót gomibottal erősen verni kezdték, a hangokat felerősítette a kápolna akusztikája. Feledhetetlen koncert volt. Rövid ideig a zár felnyitásával kisérleteztek, végül a hófehér ajtóra gumibottal és kuccsal is felirták, hogy: RENDŐR. Ezután az olajfára akasztott "BARÁTSÁGOS BÁNÁSMÓD" és a földbeszúrt "MAGÁNTERÜLET" feliratú táblákat megforditották.
A történethez hozzátartozik, hogy az akciót
a toronyból "élveztem" végig és
a komikus helyzettől egyszerre jött rám a nevetés
és a közben feltámadt félelmemtől a
reszketés. A két ellentétes iger által keletkezett
azonos izomrángás mint egy görcs alig akart elmúlni.
Ettől kezdve tizenkét évig remegett a jobb kezem
amikor rajzolni vagy festeni akartam. Ha mégis kellett rajzolnom,
akkor a bal kezemmel fogtam a jobb kezemet, hogy ne remegjen. Ez a véletlen
az egyik fő oka tárgy-szobrászati munkáim
létrejöttének és más olyan ténykedéseimnek
amelynél nem zavart a kézremegés. A kézremegésem
1985-ben jobb karom teljes lebénulásával múlt
el, amikor egy túlnehéz vasszobor koncentrált cipelése
közben megfigyelőm, a házmester rámijesztett.
(1998)
|
