a DADA mint mozgalom

Hannover*

A hannoveri dada, vagyis a Merz is csak némi fenntartásal nevezhető mozgalomnak. Időben ugyan rendkívül kiterjedt (hiszen Schwitters egészen haláláig következetesen ragaszkodott alkotói alapelveihez), viszont lényegében egyetlen művész tevékenysége tartozik ide.
Kurt Schwitters - egy dadaistától meglehetősen szokatlan módon - igazi reneszánsz ember volt. Festő, szobrász, író, költő, művészetteoretikus, lapszerkesztő és performer, s valamennyi tevékenységét olyan színvonalon, olyan intenzitással és következetességgel űzte, amivel igen nehéz helyzetbe hozta az utókort. A dadaisták között gyakori volt a művészeti ágak közötti átjárás, de bármilyen kiváló verseket írt Arp, azért elsősorban képzőművészként emlékszünk rá; bármilyen kiváló tipográfiákat készített Tzara, ő azért költő marad. Schwitters azonban totális művész volt, különös Midász király, akinek az érintésére minden művészetté válik.
Reneszánsz jellegét erősíti, hogy emellett 100 %-os polgár is volt, háztulajdonos, aki maga szedte be bérlőitől a pénzt, keménygallért viselt és nyakkendőt. Richard Huelsenbeck ellenszenvének valószínűleg ez volt az oka, valamint az, hogy Schwitters nem volt hajlandó a művészetet alárendelni a politikának.. Személyisége és művészete autónomiáját mindennél többre tartotta (ha úgy tetszik l'art pour l'art álláspontot képviselt), és haláláig meg is őrizte. Huelsenbeck "polgári" volta miatt nem vette fel a Club Dadába, s e döntést különösen ironikus fénybe állítja az a tény, hogy néhány év múlva, a dada csillagának leáldoztával épp Huelsenbeck tért vissza nagyon is polgári foglalkozásához, s tevékenykedett tovább orvosként.
Ez a visszautasítás volt tehát az oka, hogy Schwitters nem a berlini dada körében működött, hanem külön mozgalmat épített saját személyiségéből. A MERZ szó éppolyan értelmetlen, mint a dada. Schwitters egyik kollázsán a "kommerzbank" szónak csak a középső szótagja látszott, és ettől fogva ez adta mozgalmának és minden művészi megnyilvánulásának nevét. Merzképeket készített, merzverseket írt, merz-színpadot tervezett és Merznek nevezte újságját is, ami 1923-tól kezdve tíz éven át megjelent, vagyis, noha a dada mozgalom hivatalos vége után indult, a leghosszabb életű dada folyóirat lett. A berlini dada felbomlása után Raoul Hausmann és Hannah Höch Schwittershez csatlakozott, és sikeres turnékat tartottak együtt.
A merz szó megszületése kitűnően jellemzi a Schwitters alkotói módszerét. Schwitters számára a művészet még kifejezési seszköz: olyan tartalmakat kíván kifejezni, amelyeknek nincs sem nyelvi, sem képi megfelelője. Ezeket a megfelelőket az adott, már létező anyagból hozza létre. Az addig sosem létezett "merz" szót, amelyet egy élet munkájával töltött meg tartalommal, egy létező szó közepéből vágta ki. Ugyanígy használja fel a nagyvárosi élet mindennapi hulladékait, papír, fa, fém és rongydarabokat kollázsaihoz. Ezekben a kollázsokban csekély szerepet játszik a véletlen: nagyrészt kimunkált, matematikai alapokon elgondolt konstrukciók, akár a konstruktivisták képei. Csakhogy elemeik megtartják eredeti funkciójukat: a képeken egy-egy mozijegy, művirág vagy babakocsikerék magával hozza régi funkcióját, s annak teljes asszociációs mezejét. Ez gyakran mély líraiságot kölcsönöz ezeknek az egyébként szépnek nemigen nevezhető műveknek.
Költészete hasonló módon megkomponált. A közismert Anna Blume voltaképpen parodisztikus darab, igazi jelentőségét az adja, hogy Schwitters éppolyan kultikus tárggyá tette saját világegyetemében, mint magát a merz szót. Másik ismert költeménye az Ősszonáta olvasva legfeljebb vizuális élményt nyújt (a betűcsoportok elrendezésének szigorú következetessége jól megfigyelhető), esztétikai élvezetet azonban minden bizonnyal csak a szerző előadásában okozhatott (lásd Richter emlékezését). Schwitters bravúros performer volt, egy ízben mintegy negyedórás "felolvasást" tartott a világ minden bizonnyal legrövidebb verséből, saját művéből, amely egyetlen W betűből állt.
Schwitters abszolut művész voltát mi sem bizonyítja jobban, mint elpusztult plasztikai főműve, a Schwitters-oszlop, más néven Merzbau. Háza egyik szobájában kezdett hozzá ehhez a különös teremtményhez, melyet éveken át minden nap módosított, tovább épített. Egyes részeinek különféle szimbolikus jelentéseket tulajdonított, például barátainak szentelte őket egy-egy tőlük kapott vagy rájuk utaló tárgy révén. A mű naponkénti improvizációkból, majdnem-véletlenek sorozatából épült, s mégis valamiféle szerves öntörvényűség alapján fejlődött, mint egy élőlény. Amikor kinőtte a szobát, Schwitters áttörte a födémet és ott folytatta. Az egyész koncepció megelőlegzi a pop-art és neo-dadaista művészek fogyasztás-ellenes akcióit (pl. önpusztító szobrait), minthogy teljességgel értékesíthetetlen, ráadásul sosincs készen.
A náci hatalomátvétel után Schwittersnek menekülnie kellett. A Merzbau megsemmisült. Schwitters Norvégiában, majd később Angliában is újra kezdte. Ez a harmadik Merzbau, amelyen egy tanyasi csűrben haláláig dolgozott, ma Angliában látható.

Schwitters nagy hatással volt kortársaira, ha (későbbi indulása miatt) nem is első sorban a dadaistákra. Például több előadáast tartott (de talán mégis túl keveset) a frissen megynyílt Bauhausban, melynek munkássága közvetve máig is meghatározza városi környezetünket. A kisebb dadaista mozgalmak közül a hollandiai teljességgel a hannoveri dada leágazása. A holland dada vezető személyisége Theo van Doesburg volt, a De Stijl, a konstruktivizmus legfontosabb orgánumának szerkesztője. Dadaista tevékenységéhez - sajátos dada-gesztussal - kialakított egy külön identitást, I. K. Bonset néven. Van Doesburg 1922 szeptemberében Weimarban konstruktivista kongresszust szervezett, amelyre néhány vezető dadaistát is meghívott. Jelen volt Tzara, Arp és Schwitters is, így a dadaisták jórészt kisajátították a rendezvényt. Ezután indult Schwitters és van Doesburg hollandiai turnéra, hogy meghódítsák az országot a dadának. Ugyanennek a kapcsolatfelvételnek az eredménye, hogy 1927-ben Arp, van Doesburg és Sophie Täuber együtt festették ki a strassburgi Aubette éttermet, megteremtve ezzel az alkalmazott festészet egy egyedülálló példáját. Ez a mű, akárcsak a híres Merzbau, elpusztult a háborúban.

[tovább: A DADA mint mozgalom (Párizs)]

* Kappanyos András bevezető tanulmánya a Dada antológiához (II/5. fejezet)  <>

a DADA • a DADA • a DADA • a DADA
mint szó • mint mozgalom • mint irányzat • mint életérzés
dada antológia | fogalomtár | online publikációk | Artpool | kereső