2001 - THE YEAR OF IMPOSSIBLE - AT ARTPOOL · A LEHETETLEN ÉVE

study exhibition about the Hungarian relevancies of international Fluxus and Concept Art
IMPOSSIBLE REALISM • LEHETETLEN REALIZMUS
tanulmányi kiállítás a nemzetközi fluxus és concept art magyar vonatkozásairól
Budapest Autumn Festival
19 October – 9 November
Artpool P60

the
IMPOSSIBLE
REALISM

in an International Context

the territory of flux, concept
and conceptual art

(Study exhibition about the Hungarian relevancies
of international fluxus and conceptual art)

Just like a haiku is not 17 syllables but rather a moment, "one way or another, fluxus is a creature of the fluid moment," writes Ken Friedman. "It was through fluxus that concept art first attained form, although it had pre-figurations not only in this century, but far back into the past too." In fluxus activity one's attitude and approach to life resemble Zen exercises, Zen koans, as well as haiku moments. The impossible realism represented by fluxus attains form in genreless genres (intermedia) and the living intermediary transient events. Conceptual art striving to transcend fluxus further expands the territory of impossible realism with its paradox- and tautology research. (György Galántai)

Budapesti Őszi Fesztivál
október 19 - november 9.
Artpool P60

nemzetközi kontextusban

a
LEHETETLEN REALIZMUS
területe - az áramlás, a fogalom és a fogalmi művészet vidéke.

(Tanulmányi kiállítás a fluxus és a concept art
magyar vonatkozásairól)

Mint ahogy a haiku nem 17 szótag, hanem egy pillanat, "a fluxus (áramlás) igy vagy úgy a folyékony pillanat szülötte", írja Ken Friedman. "A fluxus által öltött először formát a concept art (konceptuális, fogalmi művészet), amelynek előzményei is századokkal korábbiak." A fluxus tevékenységben a magatartás (attitűd) és az élethez való viszony közel van a Zen-gyakorlatokhoz, a koanokhoz és a haiku pillanataihoz. A fluxus lehetetlen realizmusa a műfajtalan műfajokban (intermédia) és az élő köztes állapotú tünékeny cselekvésekben (event) formálódik meg. A fluxust meghaladni akaró fogalmi művészet a paradoxon- és a tautológia-kutatással szélesíti tovább a lehetetlen realizmus területét. (Galántai György)

[...] A Fluxus John Cage, a Dada és Marcel Duchamp nélkül
nem jött volna létre. [...] Főként Cage nélkül nem, aki kétszeres agymosást hajtott végre. Az elsőt a kortárs zenében -
a meghatározatlanság fogalma révén -, a másikat zen-szellemiségű és a művészet elszemélytelenítését tanító téziseivel. [...] E tudatosság visszafordíthatatlan helyzetet teremt, hiszen előzetesen elfogadva minden formát - egyben elavultnak is nyilvánítja őket. [...] A Fluxust tehát nem érdekli az átesztétizált és hedonikus formális műalkotás. [...] "Láttatnivalója" abban áll, hogy először felkutatja a "minden művészet" valamennyi lehetőségét/korlátját, másodszor pedig egy nem-művészeti vagy antiművészeti magatartás révén túllép a "minden művészet"-en. A Fluxus tehát azért érdeklődik a művészet tartalma iránt, hogy felvegye a harcot ellene, s hogy - a művész szintjén - újfajta szubjektivitást hozzon létre. [...] Mindez nehéz, csaknem lehetetlen, hiszen az elszemélytelenítés a személyiség új formája, a nem-művészet pedig újfajta művészet. Mégha lehetetlen is a kérdés, fontos, hogy feltegyük. (Ben Vautier)
[...] A fluxus és a vele kapcsolatban álló mozgalmak történeti fejlődése nem lineáris, mint amilyen egy kronologikus kommentár lenne, hanem inkább planimetrikus, egy diagram sokkal hatékonyabban írja le a fejlődést és a kapcsolatokat. (George MACIUNAS)
[...] A fogalmi művészet közönségét elsősorban művészek alkotják - ami azt jelenti, hogy nem létezik a résztvevőktől elkülönült közönség. Így aztán a művészet bizonyos értelemben éppoly "komollyá" válik, mint a tudomány vagy a filozófia, melynek szintén nincs közönsége. Annyira érdekes vagy sem, amennyire az ember informált vagy sem. (Joseph Kosuth)




[...] Az információk korábbi információk szintézisei. [...] A játékosoknak most az a stratégiájuk, hogy a váratlan szituációkban szétszórt információs biteket mindig új rétegekké komputálják.
[...] A telematikusan alkalmazott képek a felszínre tudnak vetni egy még nem is sejtett művészetet, mégpedig a képdialógust, és ez végtelenül gazdagabb, mint amilyenek a lineáris, "historikus" dialógusok bármikor is lehettek.
[...] Az információk úgy fognak az entrópiával szemben ömleni, mint a növekvő áradat. [...] A telematika és a robotok alkalmazása az által, hogy megszabadítja a munkavégzés szükségességétől, fel fogja szabadítani az emberiséget a "zsenialitásra", a kompetenciára, hogy a redundánsat információvá alakítsa. A robottechnika kínálja a szükséges kedvet és ráérő időt, hogy a telematikát a kompetenciák iskolájává tegyük, a szabadság iskolájává. (Vilém Flusser)