A szemléletváltás konfliktusai

Molnár V József: A balatonboglári kápolnatárlatokon 1971-ig a Szürenon-koncepció érvényesült a kiállítások rendezésében. A Szürenonnak nemzeti formája is volt, és mi adtunk arra, hogy az, amit kiállítunk, ha áttételesen is, de magyar legyen. Ez nem nemzeti szalagos magyarságot jelentett, hanem ez a gondolat inkább áttételesen, a filozófiánkban volt jelen. […] Mi azt szerettük volna, hogy mindaz, amit fontosnak tartottunk, képzőművészeti eszközökkel be tudjuk mutatni, és az az itthoni avantgárd hagyományból nőjön ki. Később, 1971-től, Balatonbogláron az Ipartervesek átvették a kezdeményezést. Csáji Attila akkor elpártolt, ő volt a rendezője, szervezője ezeknek a kiállításoknak, más dolga akadt. Beke László művészettörténész kezdeményezésére és az ő nagyon aktív személyisége miatt egyre inkább a kozmopolita természetű Ipartervesek kerültek előtérbe. Ők a világ képzőművészetében megjelenő legújabb irányzatokat próbálták megvalósítani a kiállításaikon is, és igen sok akciót is rendeztek 71-től kezdve. Ez meglehetősen sok ellenérzést váltott ki a Szürenon tagjaiból, személy szerint belőlem is, mert nem értettem mindennel egyet, amit kiállítottak, illetve a legtöbb akcióval nem tudtam egyetérteni. Egy idő után ez a másik fajta szellemiség érvényesült majdnem teljes egészében, és a csapatban egy kontraszelekció kezdődött el. Az egész tevékenységünk azt célozta, hogy tiltakoztunk a szelekció, a kontraszelekció ellen, és mi magunk is abba a csapdába estünk, ami ellen szóban és másféle módon, cselekedetben is harcoltunk. Véleményem szerint Beke László sugallatára a résztvevők egy részét dilettánsnak titulálták. Galántai Györgyöt pedig könnyen rá tudták venni arra, hogy ne engedje kiállítani ezeket a dilettánsokat. Voltak ugyan, akik hasonló természetű műveket alkottak, mint mi, a kiállításban gondolkodó művészek. Ez volt a szelektálás egyik szempontja. A másik az már nem annak alapján történt, hogy ki dilettáns, és ki nem, hanem azért, mert más volt a filozófiája. Szóval ők általánosabb, európaibb, én úgy mondom, mint ahogyan az elején is mondtam, kozmopolitább filozófia szerint gondolkodtak. De ezzel az ellentéttel kapcsolatban el kell mondanom, hogy ez nem volt több, mint szükséges verekedés. Ahogyan általában régen is két legény helyre tette egymást. Nagyon kemény viták és éles szembenállások voltak, amelyek során megismertük egymást, de szó sem volt gyűlölködésről. Megpróbálta mindenki a maga minőségében helyre tenni a másikat, és az természetes, hogy művészek között ez fokozottabban jelentkezik. Egy faluban élnek svábok és magyarok, irritálják egymást, kemény veszekedések, viták közepette, de csak helyre tenni, és nem kiirtani akarják egymást. Szóval mi nem akartuk kiirtani egymást. Sok és nagyon különböző személyiség volt ott jelen, és ha sok az érzékeny ember, akkor igen kevés kell ahhoz, hogy verekedés legyen.

„Verekedés” nemcsak egymás között volt, hanem köztünk és az államhatalom között is. Ez természetes volt, mert mi irritáltuk is az államhatalmat azzal, hogy olyasmit állítottunk ki, amit eleve tiltottak. Direkt módon is tiltakoztunk a szabadság hiánya, a konformizmus ellen, ami megfojtott bennünket, és semmiféle lehetőséget nem adott a gondolataink kibontására. Haris Laci egyszer lefényképezett engem a Somogyi Néplap egyik cikkével a számban, amelyen az a szöveg látszott, hogy Törvénytelen úton néhány avantgarde. Ezen a képen szó szerint be volt tömve a „pofám”, hogy egy szót se szólhassak. Az ilyen, és ehhez hasonló természetű provokációk természetesen tudatosan készültek. Szentjóby egy ízben vödröt tett a fejére, és azt hiszem, egy napon keresztül szenvtelen arccal olvasta a Távol Moszkvától című „jeles” alkotást. Ezek mind tudatos provokációk voltak.

Biztos voltam benne, hogy a kápolna tárlat egy vagy két év múlva az úgyis megszűnik. Ez egy szükséges forma volt, betöltötte a feladatát és megszűnt volna magától. De ez nem egyedülálló a művészettörténetben, egyáltalán a szellemiség történetben. Nagyon fontos szerepe volt. ... ha a kápolna tárlat nincsen, akkor a magyar avantgarde szegényebb, sok alkotással ... és a happeninggel is szegényebb. Érzésem szerint jobb, hogy igy szűnt meg, mert igy megmaradt a kápolna tárlatnak a mitosza. A kápolna tárlat mitosz volt nagyon sokáig a fiatalok körében. És példa volt.