NÉZETBELI KÜLÖNBSÉGEK


Bak Imre: „... akkor mindenki félretette az egyéb eszközeit, én is az ecsetet négy évre és különböző szövegeket irtam, fotókat készitettem, ... és akkor ezek még olyan tisztázatlan helyzetet is eredményeztek, hogy ... most belevágunk valami egészen másba vagy pedig folytatni kéne mégis azt, ami egy kicsit stabilabbnak látszott az Ipartervben elindult folyamatot.”


Beke László: „... a konceptuális művészet igen keményen festészet-ellenes volt, vagy hagyományos művészet-ellenes. Ezért mindenkinek külön-külön el kellett döntenie, főleg ha elég jó perspektívával rendelkező festő volt már, hogy most akkor mit csináljon. ... ez egész keleteurópában - és bizonyos értelemben még egyes nyugati országokban is - hasonlóképpen zajlott le. Ez a hagyományos művészet és a konceptuális művészet nagy konfliktusa volt úgy általában.”


Csáji Attila: „... nem stílusoknak az ütközéséről beszélnék, hanem sokkal inkább magatartásformáknak az ütközéséről, amiben nyilvánvalóan megvan a stílusoknak is a szerepe. De itt valami másról van szó. Elsősorban valami olyasmiről, hogy mennyire értékeljük a művészeten belül az innovációt. A konfliktus valami ilyesmiből származhatott azt hiszem, hogy én sokkal fontosabbnak tartottam az autonóm egyéniséget.”


Galántai György: „A boglári eseményekkel kapcsolatban két egymástól független, lényegében eltérő, de egyidejű konfliktushelyzet volt, a „belső” és a „külső”. A belső: a „projekt” önfejlődését követők és nem követők nézetkülönbsége, a külső: az egynézőpontú állam értetlensége. A klasszikus konfliktus-modell mindkét változatban ugyanaz: a „maradók” és a „haladók” állnak egymással szemben.”


Mezei Ottó: Nem tudom elhallgatni sajnos azt, ami aztán be is igazolódott, hogy ekkor már megindult az, amit az egyik szürenonos úgy mondott, hogy kiszorítósdi. … Ennek az egész kiszorítósdinak az egyik műfaja a konceptuális művészet, akciók, happeningek stb. lettek.


Haris László: „... azt hiszem, hogy kicsiben olyasmi játszódott le, mint 1989 után nagyon sok országban ebben a térségben, nevezetesen, hogy azok az emberek, akik remekül egyetértésben tudtak dolgozni mindaddig amíg a nagy ellenség létezett, ezek az emberek akkor amikor egy kis szabadság terület adódott ... a kis boglári kápolna, hát sorban jöttek rá arra, hogy nem értenek egyet egymással.”


Molnár V József: „... az ellentétről azért hadd mondom el, hogy ez nem volt ... ellentét, ez szükséges ... „verekedés” volt. ... csoporton belül is volt verekedés. Nem volt több, mint verekedés.”


Pauer Gyula: „Voltak nézetbeli különbségek közöttünk természetesen. ... az egyik művész nem akart azzal a társasággal kiállítani és a másik meg ezzel. Ma már ez látszik, hogy ezek egyszerüen kis tendenciák voltak, amelyek nyilvánvalóan minden normális kultúrális életben megvannak és szükségszerüek.”


St.Auby Tamás: „Nagyon fontos tudni azt, hogy itt két gigantikus genetikai csoport vagy kultura vagy civilizáció van egyidőben, az egyik a képimádó a másik a képromboló. Akik ezt elkezdték - ezt a balatonboglári dolgot - ők városlakók voltak, képimádók. ... mi szükségképpen mást csináltunk, mert mi nomádok voltunk és vagyunk. Szóval mi képromolók vagyunk. Ez az alapkülönbség. A létszemléletben van az alapvető különbség.”