"Hárman jöttünk el, Szalma László, Kerekes László és én, hogy felrakjuk, és a megnyitóra. Mi fönt aludtunk a karzaton, ott, ahol a templomokban az orgona szokott állni, Galántai pedig lent aludt a kriptában. Általában ő mindig korábban lefeküdt, mi pedig később jöttünk az éjszakából vissza, és akkor mindig bekiabáltunk a kriptaajtón: Rendőrség! Galántai meg felpattant, mert megijedt, tudniillik volt olyan, hogy a rendőrök ott fölzargatták. Nem volt tőlünk nagyon szép gesztus egyáltalán, de számunkra ez érdekes volt akkor. De nem lett ebből harag semmi. Ott töltöttünk néhány napot [...]
Jöttek emberek, nagyon szép közönségünk volt. Aztán jött néhány újságírónak álcázott, feltételezem, besúgó belügyes, akik nem csak a művészetről kérdeztek, vagy nagyon körmönfont módon, tehát meg lehetett érezni, hogy nem igazi újságírók voltak."

 

(„...Minket már nem kellett utólag felfedezni..." Szombathy Bálinttal Tóbiás Krisztián beszélget, 2023)

“Ha áttettük a lábunkat az országhatáron és szétnéztünk az itteni valóságban, az eltérés meglehetősen kifejező, kézzelfogható volt az élet számos területén. Hozzám 1971-től jártak látogatóba fiatal magyarországi művészek, így általuk meglehetősen pontos képem volt arról, milyenek a különbségek a két szocialista ország körülményei között."

 

(„Hithű avantgárd vagyok” – interjú Szombathy Bálinttal, 2019)

"Már ’72-ben megbeszéltük, hogy hozunk egy vajdasági kiállítást megint. De akkor már ne a csoport legyen, hanem legyen kicsit vegyesebb, szélesebb merítés, és akkor hárman jöttünk a csoportból, és négy másik művész jött velünk, fotósok, képzőművészek, festőművészek, tehát kicsit vegyesebb volt ez az anyag. Ennek a megnyitóján volt Ladik Katalinnak ez a performansza, amelynek a témája egy O betű."

 

(„...Minket már nem kellett utólag felfedezni..." Szombathy Bálinttal Tóbiás Krisztián beszélget, 2023)

Szombathy Bálint
MIRE JÓ A BANÁN?

Beszélgetés Anna Banana kanadai bananológussal,
"BANÁNTUDAT", Artpool Művészetkutató Központ, 1993. október 9.

 

Anna Banana: ... “A Banánolimpiákon mindenki jól érezte magát. Az emberek kellemes kikapcsolódásként fogták fel a dolgot, mi pedig művészeti eseményként értelmeztük. Ezekhez hasonló buli volt, amikor az olasz Cavellini mestert vártuk Kaliforniába. Úgy fogadtuk, mint a Network koronázatlan királyát, akit végül trónra is ültettünk. A tiszteletére rendezett utcai felvonulásokba, karneválszerű jelenetekbe az utcai járókelők is bekapcsolódtak s ez minket is örömmel töltött el.” ...

Szombathy Bálint
kiállításmegnyitó

 

"... Cohen 2001-ben egy újabb ciklust indított pályára, tudniillik a Fraktál Portré-sorozatot. Ennek lényege, hogy országról országra járva egész alakos képeket vagy fejrajzokat készített a magánszférában felkeresett művészekről, majd a rajzos körvonalak közét – immár saját műtermében – az agysejtikonográfia tőle megszokott képi elemeivel töltötte ki. [...]

Cohen a test-ábrák egyedisége révén mintegy kordába próbálta fogni azt a szintetikus úton kinyert globális nyelvi salakot, amit korábbi rajzlapjain csak a papír fizikailag adott szabályos peremei határoltak be. Másrészt arra tett kísérletet, hogy termékeny és egyszerű módon ötvözze a klasszikus képi ábrázolás lehetőségeit a jelenkori képi repertoár olyan különleges műfaji-technikai megnyilvánulásaival, amelyekkel a hétköznapi életben is lépten-nyomon találkozunk a művészet peremein, a szubkultúrában ..."

 

Visszanyert művészet. Az újrateremtés útjai. Négy kiállítás. Négy megnyitó
Kiss Zsuzsanna (Gyarmati Zsolt) - Szombathy Bálint (Ryosuke Cohen) - 
Galántai György (Michael T. Bidner) - Várnagy Tibbi (Bp. Szabó György), Artpool P60, 2005. május 27.

(➜ rövid videódokumentum az eseményről)

“Ha a Kassák Lajos körüli köd csak a hetvenes években kezdett igazából felszállni, akkor megállapítható, hogy a Tamkó Sirató Károlyt övező mellőzés még ennél is tovább éreztette hatását, hiszen progresszív munkásságának recepciójára csak a nyolcvanas években került sor. Lényegében mindkét alkotó csak halálát követően kapta meg a kellő szakmai figyelmet. Nem mintha Tamkó avantgárd ténykedése volumenét tekintve egy kalap alá lenne hozható Kassák sokoldalú aktivizmusával, valamint társadalmi-politikai érzékenységével, ám a költészetből eredő művészeti ideológiájának volt egy olyan szegmense, amely bármikor odaállítható a kassáki képvers-produkció nemzetközileg is fajsúlyos teljesítménye mellé. Ennek a többféle költészeti poétikát összefogó opusnak a dimenzionista művészetszemlélet képezte alapját, amely korjelenség volt, és senki sem fogalmazta meg oly mértékadóan és akkora hittel annak jellemrajzát, mint a francia fővárosban tartózkodó Tamkó.”

 

(Szombathy Bálint: A konkrét költészet útjai, 2005)

Szombathy Bálint
ARTPOOL A VILÁGNAK

 

“Artpool a világnak – így, névelő nélkül. Olyan, mintha azt mondanám: magyar márka a világnak. Hiszen az Artpool nem csak ad valamit a világnak, hanem önmagát adja. Ma ez már annyira magától értetődő számunkra, hogy talán észre sem vesszük.

De nem mindig volt az, mint ahogyan az is egy csoda, hogy létrejött, főleg pedig hogy fennmaradt immár lassan három és fél évtizeden át. Túlélt minden fajta hatalmi konstellációt, melyek közül a legelső volt a legnehezebb és a legheroikusabb. Hiszen történetileg nézve az Artpool valahol a balatonboglári Kápolnatárlatokkal kezdődött a 70-es években, annak folytatásaként könyvelhető el, Galántai György életprojektjeként. ...”

 

Artpool. The Experimental Art Archive of East-Central Europe. Artpool Art Research Center, Budapest, 2013 - edited by György Galántai and Júlia Klaniczay. 

 

(Szombathy Bálint:  Artpool a világnak /könyvismertető/ – EXINDEX, 2013. november 21.)

 

 

“Részvevője voltam a balatonboglári Kápolnatárlatok eseményeinek a hetvenes években, ennek utána pedig az Artpool Művészetkutató Központnak is az állandó munkatársa lettem. Kutatói munkám során meggyőződtem a maga nemében egyedülálló hazai intézmény magas szintű tevékenységéről és nemzetközi jelentőségéről. ...”

 

Szombathy Bálint levele a kulturális államtitkárnak (részlet)

“... Cavellini legfontosabb magyarországi kapcsolata Galántai György és az Artpool volt. Sajátos „magatartás-művészete” és rendkívüli aktivitása jelentősen hozzájárult az 1979-ben éppen létrejött budapesti Artpool projekt elindulásához – melynek célja, ugyan teljesen más indíttatásból, de szintén a „hivatalos művészet” megkerülése volt. ...”

 

Részlet Szombathy Bálint kiállítás-előzeteséből (EXINDEX, 2014. június 12.)

40 ÉV UTÁN

 

“... A közelmúltban lezajlott visszatekintések egyik központi alakjává Magyarországon az a Klaus Groh vált, aki – Hans-Werner Kalkmannal egyetemben – az egyik első komolyabb nyugati kapcsolatom volt az 1969-ben általa indított International Artists’ Cooperation révén. A budapesti OFF-Biennále keretében az Artpool pincegalériájában került sor Groh 1972-ben megjelent Aktuelle Kunst in Osteuropa című, a kelet-európai koncept- és projektművészetről a nyugati közönségnek első ízben hírt adó antológiájának tanulmányi kiállítás formájában történt rekonstrukciójára. ...”

 

Szombathy Bálint: 40 év után, EXINDEX, 2015. május 24