művészet magyarul (m+m=N+1)

előadás-események és háttér-kiállítás az Artpool P60-ban

Hommage à Charles Tamko Sirato

Galántai György dimenzionista estek

english

művészet magyarul (m+m=N+1)

(egy projekt a Budapesti Tavaszi Fesztivál mottójára: „Magyar művészet, magyar művészek”) [videó]

[előadás] Még egy banális kiírás is lehet kihívás, ha megtalálom a valószínűtlen feladatként való értelmezésnek lehetőségét. A feladat mindig a másságból, pontosabban egy valószínűtlen azonosság észrevételéből indul, hogy információ (+1) lehessen. A "valószínűtlen" informatikai fogalom, az információt úgy lehet definiálni, mint valószínűtlen szituációt: minél valószínűtlenebb, annál informatívabb. Tehát az induláshoz a fesztivál lokális mottójában meg kellett találnom azt a "kijáratot" amely a globális irányába visz, ugyanis meggyőződésem szerint minden lokális produktum csak globális kontextusában nyerheti el valódi értelmét és egyúttal lokális, helyi értékét is. A helyes "találat" mindig - a nagyon egyszerű, mint például Tamkó Sirató Károly dimenzionista képlete, az N+1.

A "művészet magyarul" címet két dimenzionista megközelítés teszi érthetővé: Tekintsük múltnak, azaz "N"-nek először a "művészet" fogalmát, majd a "magyar" fogalmát, mindkét esetben a másik fogalom lesz a "+1", a jövő. Ebből következik, hogy a magyarok számára a „művészet” akkor dimenzionista, ha +magyar és a „magyar” akkor dimenzionista, ha +művészet. A várható eredmény amit keresünk - az „N+1” képletet aktualizáló „m+m” - az önazonos élő jelen.

Az önazonos élő jelennel foglalkozva jutott eszembe a 2002-es múltból egy fényújságra készített jelen-definícióm, amelyet kísérletként a 2007-es jövő tárgyi kontextusába helyeztem. A tárgyegyüttesben egy talált ruhaszárítón száradó EU zászló, mint egy újabb induktív jövő, a piros, fehér és zöld színű csipeszekkel (lásd még: Dimenzionista trikolor), mint a deduktív múlt szimbólumai "beszélgetnek". A véletlenszerű kontextusban a fényújság negyed századdal későbbi jelen-definíciója szerint az "élő jelen" a kétség. Ebben a jelenben a dimenzionizmus lényege a kétség, más szóval parallel valóság, amely nem más, mint a deduktív múlt és az induktív jövő felé irányultság valószínűtlen váltakozása.

A konstrukció megértéséhez további információt akartam gyűjteni, ezért heraldikai nézőpontból összefüggésbe hoztam a dimenzionista hármas jelen-definíciót a magyar trikolor 1848-49-es jelentéseivel: A piros/erő (deduktív a múlt felé), a fehér/hűség (induktív a jövő felé), a zöld/remény (élő a jelenben). - Meglepő?! - Akkor menjünk tovább. - A fényújság jelen-definíciója szerint: a remény (a jelen-kétség) az erő (a múlt-jelen) és a hűség (a jövő-jelen) valószínűtlen váltakozása. - Ezután kiváncsi lettem, hogy ez a módszer hogyan működik a magyar címerben: jobb oldalon a piros és a fehér (múlt és jövő) váltakozik, míg bal oldalon alul találjuk a remény zöldjét (jelen), felette a hűség fehér (jövő) kettős keresztjét [keresztény királyi hatalom jelképe] az erő piros (múlt) környezetében. A címer bal oldalán a remény zöldje a "+1", a jobb oldalhoz dimenzionista módon viszonyul. Ami pedig igazán meglepő: a magyar címer szerkezete modellezi az agy két féltekéjét, a bal oldalon a "+1" (a remény zöldje) a ráció területe. A hagyomány szempontjából is érdekes: a címer jobboldala (N) az Árpád-házi, a baloldala (N+1) a dimenzionista hagyományt szimbolizálja. Az alkotó alapelemek egymásra vonatkoztatott jelentései összességükben arra mutatnak, hogy a magyar címer a 21. századi értelmezésében a nemzeti önmeghaladás jelképe.

Miután megállapítottam, hogy a magyar nyelv és gondolkodás vízuális kapcsolataiban dimenzionista, találtam egy újabb "+1" dimenziót a lengyel-magyar barátság megértéséhez: Pawel Petasz identifikációs munkája a dimenzionista módszer próbája, egyszerű, világos, tiszta, egyételmű, lenyűgöző. A megfejtés: a művészet lengyelül magyar, magyarul lengyel. Ilyen a dimenzionista "művészet magyarul", a művészet magyarulása, avagy a magyar művészetesedése.



dimenzionista dokumentumok

A korabeli magyar "avantgárd" művészet nyilvánossága leginkább a privát szféra helyszínein, a műtermekben, a lakásokban való személyes találkozás lehetett és a publikációt a "mondd tovább" technika jellemezte. A sikköltészet, mint vízuális, konkrét vagy experimentális stb. költészet, főleg a párizsi Magyar Műhely rendszeresen becsempészett kiadványainak hatásaként - a dimenzionizmus pedig, mint pop art, land art, koncept art, kinetikus művészet stb. volt érzékelhető. A hivatalos helyszínek partizán-akció szerű elfoglalásán kívül - a joghézagoknak köszönhetően a hosszabb ideig működni tudó nem hivatalos helyszínek, a 60-as években Petrigalla Pál budapesti lakása és a 70-es évek elején Galántai György balatonboglári kápolnaműterme.

Balatonbogláron már 1971-től szerepeltek kiállításokon dimenzionistának tekinthető vízuális, konkrét, experimentális stb. költészeti munkák, elsők között Erdély Miklós, Szentjóby Tamás stb., később a vajdasági Bosch+Bosch csoport, Szombathy Bálint stb. Itt volt az első magyarországi "kísérleti költészet" kiállítás is "Szövegek/Texts" címmel 1973-ban, Maurer Dóra és Tóth Gábor szervezésében és rendezésében.

Kép a "Szövegek/Texts" kiállításról, középen a mennyezetre függeszve Tóth Gábor K és T betűből készült interaktív betű-mobilja látható, de ez már nem síkköltészet. Kilép a síkból, kinetikus is, tehát dimenzionista. Tóth Gábor elmondta, hogy Tamkó Sirató Károly síkverseinek hatására kezdett el a költészettel foglalkozni, de ezzel az új munkájával már továbblépett.

Hommage à Charles Tamko Sirato

az idő dimenzionista érzékelése

Tamkó Sirató Károly a dimenzionizmus prófétája már huszonhét (27) éve nincs közöttünk, a Dimenzionizmus történetének nyomtatásra előkészített kézirata azóta vár a nyomdára, más szóval egy emberre aki közel van a jövőhöz.

A dimenzionista "művészet=élet" azonosságnak köszönhető, hogy annyira euforikusan jók Tamkó "vonalrab" vagy (ahogyan ő nevezi) vonalon belüli versei. 1969-ben a Vizöntő-kor hajnalán c. Tamkó kötet megjelenése pedig az 1968-as új gazdasági mechanizmus meghírdetésének, és a kulturpolitikai szigor enyhülésének köszönhető. A kötetet bevezető "Előhang" a kor élére akarja vinni a magyart, és így érvel: "Mert aki közel volt Amerikához azé lett Amerika és aki közel van a jövőhöz azé lesz a jövő!"

Ezt az idézetet rögtön felírtam egy cédulára és budapesti műterem-szobám falára tűztem, azóta is ott lóg. Ez az idézet lelkesített Balatonbogláron 1970-ben, majd 1971-től a "Bíztató": "Ne ess kétségbe, érjen bármi! Csak egy a törvény: várni. Várni!" ... "Minden beérik, révbe fut: És győzött az, ki várni tud." Igen! Ez az a 100%-ig újrahasznosítható művészet, amely csakis a dimenzionista magatartásból születhetett.

A dimenzionista magatartást a Dimenzionizmus történetének magyar nyelvű kiadása után majd jobban megérthetjük, de jobban megértjük Tamkó vonalon belüli verseinek mély moralitását és gyerekverseinek dimenzionista humorizmusát is - mondom Tóth Gábornak.

[a hallgatás kultúrája]

Jó, ez szép, de most ebben a felgyorsult időben ... már minden dimenzionista, a síkvers ideája pedig már túlhaladott - válaszolja.

... még azt is gondoltam, hogy ha egyszer majd készül a magyar művészetről egy dimenzionista "fluxus diagram", abban Tamkónak meghatározó szerepe lesz, ...

... de a felgyorsult "élő jelen" kontextusában inkább az "induktív" dimenzionista magatartásról beszélnék, és a "deduktív" 100%-ig újrahasznosítható művészetről, ... ezek ebben a jövő-közeli helyzetben a megmaradás esélyei, mert a felgyorsult idő nem más, mint az idő dimenzionista érzékelése: idő-mőbiusz és/vagy fluxus idő ...

lásd még - Galántai naplója | szövegek és dokumentumok | hangarchívum

vízuális munkák: zászló | pénz | bélyeg | képeslap | installáció